Merész dolgot lépett meg Meghan Trainor, akinek nagy kiadónál, nemzetközi terjesztésben megjelent első albuma, a Title hatalmasat robbant: az All About The Bass című dalát Grammy-re jelölték, az Év új előadója kategóriában pedig meg is kapta az elismerést a húszas évei elején járó dalszerző-énekesnő. Szóval, miután a fenti nótával és a Lips Are Movin'-nal kijelölte magának a hatvanas-hetvenes éveket idéző zenei irányt, új albumán gyakorlatilag teljesen elrugaszkodott attól. Mindebben a Fifth Harmony-tól átigazolt Ricky Reed zenei producer segítette, aki meglepően jó partnernek bizonyult abban, hogy Miss Trainor kiélhesse és a lehető legtöbb zenei stílusban megmutathassa magát. Az első kislemezdal, a NO a Destiny's Childot idézi, a hozzá készült videó pedig akár önironikus is lehetett volna, de sajnos inkább komolyan vették azt a szexis, új r'n'b-díva-vonalat, ami még véletlenül sem illik az énekesnőhöz. Ahogy a Me Too-ban megjelenő sztárolt karakter sem, mely a Britney Spears-féle Trouble For Me electrojára hajazó megoldással operál – felemásan.
Érdekes, hogy pont e tételeket szánták kedvcsinálónak, hiszen gyakorlatilag az összes többi dal sokkal izgalmasabb náluk. A lemez indító r'n'b és hip hop-keverék Watch Me Do olyan, mintha egy Pitbull-lal közös nóta volna, csak a dumagép szövegét is Meghan nyomja. Sajátos, ám működőképes nyitány. Aztán ott a lágyan ringatózó reggae-s chillout-csemege, a Yo Gutti toastjával megfejelt Better, melynek hallatán az ember már-már úgy érzi, mintha egy függőágyban hullámzana egy pálmafa árnyékában a vízparton.
A hetvenes éveket idéző, gitáros-akusztikus Hopeless Romantic pedig még andalítóbb, ám még a jó ízlés határain belül marad.
A spirituálé és a rhythm'n'blues sajátos keverékét kínáló I Love Me aztán garantáltan felrázza a hallgatót, s ebben nagy szerepe van a korong második és egyben utolsó vendégművészének, LunchMoney Lewis-nak. A zongorakíséretes, szenvedéllyel átitatott balladák sorát erősíti a Kindly Calm Me Down, ahol aztán – saját korlátai között – bátran kiengedheti és ki is engedi a hangját Meghan Trainor.
A Woman Up-ban sok minden keveredik, többek közt némi Boney M. és rengeteg Beyonce, míg a Just A Friend To You Hawaii húros zenei világát bolondítja meg egy adag hatvanas-hetvenes évek vonós-szirupos giccse. Hamisítatlan nyári hangulatról gondoskodik az I Won't Let You Down, miközben a Dance Like Yo Daddy egyfajta visszakacsintás a sikert hozó Title című album zenei világára. A Champagne Problem című zárótétel a minden jó, ha a vége jó jegyében született igazi, kislemezért kiáltó ráadásbomba, mely olyan, mintha Kygo boszorkánykonyhájából került volna elő, pedig nem a norvég DJ, hanem a Twice As Nice fantázianevű producercsapat áll mögötte. Remélhetőleg e tétel egyúttal ízelítő is a következő Meghan Trainor album zenei világából...

Igazi meglepetéslemez a Thank You, mely a hozzá készült, elbaltázott képi világú klipek ismeretében még nagyobbat üt: sokszínű és szinte kivétel nélkül működő nóták, zenei stílusok és hangulatok ügyes keveréke vár az albumnak bizalmat szavazó hallgatóra. Ja, és a korong minden hallgatással egyre jobbnak tűnik! Ötös, kétszer aláhúzva.

Tracklista:
1. Watch Me Do
2. Me Too
3. NO
4. Better (feat. Yo Gutti)
5. Hopeless Romantic
6. I Love Me (feat. LunchMoney Lewis)
7. Kindly Calm Me Down
8. Woman Up
9. Just A Friend To You
10. I Won't Let You Down
11. Dance Like Yo Daddy
12. Champagne Problem

Balajti Péter

2016. 07. 15. 18:19