A Kapuzárási piknik Szabó Benedek és a Galaxisok frontemberének személyes hangvételű albuma, A legszebb éveink lazább, gazdagabban hangszerelt korong. Szabó olyan merész képet ad korosztályáról, mint senki más. A zenei szerkesztők nem tudtak mit kezdeni a dalaival. A rádió nem halad a korral, ezért például az „Esküszöm, hogy nem fogok hányni, mondtam a taxisnak az Astorián. Aztán persze hogy széthánytam mindent, és pénzem se volt egyáltalán. De ez nem csak az én hibám, nem lehet mindig mindent az én nyakamba varrni…” szövegű szerzemény a tökéletessége ellenére csak internetes körökben lett sláger.

Az együttes a harmadik, Focipályákon sétálsz át éjszaka című lemezén viszont letért a fő útról. Ez azoknak is ajánlható, akik az előző kettőt nem ismerik, és azok is megszerethetik, akik azokat pont a szókimondóságuk miatt nem tudták megkedvelni.

Még mielőtt rátérnénk a tartalomra, essen szó a CD-borítóról. A fényképet a frontember egy focipályán készítette. A meccs után visszament a labdáért, közben lekapcsolták a reflektorokat. Ez ihlette a Focipályák éjszaka című zeneszámot. Arról az érzésről szól, amikor sűrű köd borul ránk, és lebegünk az utcák felett, mert nincs semmi, ami lent tartana. Az album szövegileg már nem csak a huszonévesek megélhetési gondjaira, ügyes-bajos dolgaira fókuszál, sokrétűbb annál, a szerelem, a bűntudat, az útkeresés, a pánikrohamok és a depresszió a húzó témák. A sötétségből fokozatosan jövünk ki a fényre. A „Lassan elfogyok, állok a mérlegen” a kulcsmondat, az első, Tisztítótűz című felvétel elején, az utolsó, Vadvirágok címűnek a végén hangzik el, más-más kontextusban. Szabó az előbbiben az ismeretlen mélységekbe, az utóbbiban az ismeretlen magasságba vezető szerelemről énekel. A korong két legsikeresebb dala, a Boldoggá akarlak tenni (de nem tudom, hogy kell) és a Soha nem veszi fel az előzőre is felfért volna, a két lírai szerzemény, az Innen el és az Éjfél azonban a zenekar új arcát mutatja. Ezt az utat járva szélesebb közönségréteg is elérhető, és az együttes sem lép ki a komfortzónájából. Az „Elviszlek innen, gondolom magamban, de én sem tudok elmenni innen” szöveg is hűen tükrözi a zenészek életfilozófiáját.

A Focipályákon sétálsz át éjszaka című lemez zeneileg is sokszínűbb, szebben felépített, profibb, mint elődei. Fontossági szempontból ugyan csak a harmadik a sorban, a második és az első album után, de szerethető, s ez a lényeg. (Új Szó)

Puha József

2018. 02. 03. 17:36