Szóval a kislány második mixlemeze nagyon súlyosra sikeredett....legutóbb, ha jól emlékszem, a keceli Koronában vágta tönkre a hallójárataimat.... ez onnan jutott eszembe, hogy a lemez hallatán komoly deja-vu kerített hatalmába. Ami persze nem baj. A hölgy akkor sem, s e lemezen sem okozott csalódást tanárainak, Jeff Mills, Sven Vath és Richie Hawtin uraknak. Tökéletes, pengeéles és betonkemény technót pakolt össze, amely egyszerűen annyira dinamikus, hogy szerintem most mindenki velem együtt bólogat az épületben (merthogy természetesen épp ezt a lemezt hallgatom).

Csak néhány név és cím, a teljesség igénye nélkül: Jeff Mills Call of the Wind című alkotása éppúgy jellemző erre az igényes válogatásra, mint mondjuk Richie Hawtin Minus Orange című műve. De itt van a ritkaságnak számító Patterns of Force Pacou-tól vagy a Magnetic AA2 Ben Sims-től. Gayle San sem bírt magával, így három saját szerzeményét is a lemezre csempészte - lehet, hogy az eredetileg kinézett trackokra nem sikerült szerződést kötni - így a Get Crystalized, a Cross és a Lost in the Eastend, amelyek egyébként messze nem csökkentik a válogatás színvonalát, sőt emelik is az alkotás ívét.

Standard techno-arcoknak kötelező darab, sőt mindenkinek, aki a mindennapok elmebetegségre kényszerítő monotonitását szereti egy-egy hirtelen rohammal kitombolni magából.

2001. 02. 08.