A májusban megjelent Hungarian Bebop a Dresch Quartet tizedik lemeze, ám az együttes az évek során számos változáson ment keresztül. Dresch Mihály a dzsessz tanszak elvégzése után öt évvel, 1984-ben alapította első kvartettjét, melyben a fúvóshangszeres Grencsó István, a bőgős Benkő Róbert és a dobos Baló István voltak partnerei. Több tagcserét követően 1995-re alakult ki a ma már klasszikusnak mondható felállás (Geröly Tamás - dob, Kovács Ferenc - hegedű). Ezt 1998-ban felváltotta egy új Dresch Quartet, melyben a dobok mögé visszaült Baló István, Kovács Ferenc hegedül, a bőgőt pedig egy fiatal tehetség, Szandai Mátyás pofozgatja.
A mára már jócskán összeszokott zenekar vezetője, Dresch Dudás Mihály tizenhét évesen lett a dzsessz szerelmese. Hangszerválasztását a legendás Johnny Griffin és John Coltrane szaxofonszólói motiválták, természetes volt tehát, hogy a nagy amerikai mesterek hatására és mintájára kezdett muzsikálni. Később azonban fölidézve gyermekkora emlékeit egyre inkább a népzenei hagyomány felé fordult. 1983-ban Szabados György partnereként találta meg igazi zenei közegét, és kezdte kialakítani a magyar és a környező népzenék világát a fekete dzsessz improvizatív jegyeivel ötvöző egyéni hangját. Kvartettjeivel készült felvételein ennek az attitűdnek a csiszolódását, elmélyülését követhetjük nyomon, melynek során zenéjükben a hangzás letisztult, a nemzeti karakter hangsúlyosabb lett.
A Hungarian Bebop-on is a Dudás-féle magyar dzsessz hallható, ám ezúttal az együttes kibővült egy világhírű szaxofonóriással, Archie Shepp-pel. Dresch számára megtiszteltetés, hogy a példaképként tisztelt Kalapos mester az ő darabjait játssza: a kettejük által képviselt zenei irányzatok páratlan találkozása a lemez. A számokban hallható szaxofonszólamok felelgetése során az afro-dzsessz elemei összesimulnak a magyar népzene hangjaival, Shepp egészen magát adva szólaltatja meg hangszerét a Gyöngyvirág, a Búzai dal és a Megvertek engem azért kompozícióiban. Az albumon elhangzik a művész Steam című szerzeménye is, melyben a szerző zongorán kíséri a vezértémát hegedűjén játszó Kovács Ferencet. A Bánat, bánat érzelmes melódiáját Dresch Mihály mélyen átélt dallamvezetésén kívül Balogh Kálmán cimbalmozása teszi hamisítatlanná, Archie Shepp erőteljes szólója által pedig a lemezen talán itt talál egymásra legszebben a kétféle hagyománytisztelet.
A korongot a névadó Hungarian bebop című szám zárja, melynek pergős ritmusát már-már örömzene jellegű, felszabadult rögtönzések gyorsítják tovább. Az élénk hangulat aztán lassú, hömpölygő levezetésben oldódik fel, a búcsúzkodó lezárásban Dresch Mihály fuvolája is megszólal. Méltán elmondható, hogy az album ékesen tükrözi a rajta játszó művészek üzenetként is értékelhető felfogását: A zene összehozza azokat az embereket, akik az egyetemes méltóságot kutatják, hiszen azt fejezi ki, hogy az emberiség egy jobb életre törekszik egy jobb világban.

Laczkó Krisztián

2002. 09. 19.