Egy ilyen dallamos power metalnál a szokásos eposz hosszúságú daloknál kicsit rövidebbeket hallhatunk, melyek egységesen söpörnek, száguldanak, ahogy az elő van írva. A billentyűk is több hangsúlyt kaptak, kifejezőbbek az előző lemezeknél, ami a tömörebb dalszerkezeteknek is köszönhető. A hangzás is jobb lett, bár ebben korábban sem volt gond. A Helloween hatás nem hogy érződik, hanem az All Above The Atmosphere c. dalban a zenekar barátja, Roland Grapow, ex-Helloween tag is közreműködött. És talán nem véletlen hogy pont ebben a dalban, hiszen ez az egyik legjobb tétel a lemezen. A dalok hallatán különböző banda nevek ugranak be, mint pl. a Speed Of Life, Ghost Town esetében a Stratovarius. De ezzel igazán nincs baj, ebben a stílusban ez szinte természetes, és majdnem olyan, mint a klasszikus rock and roll-ban, ahol szintén sok a dalok közti hasonlóság. Mostanában a power metal bandák sorra szaporodnak, aztán majd kiderül ki marad talpon, a Mob Rules-nak erre igen nagy esélye van. Nem merem azt állítani, hogy ez a lemez jobb mint az előző Temple Of Two Suns, de mindenképp nagyon jó. Egy újabb lépcső az ismertség, elismertség felé.

Gab

2002. 10. 03.