Az énekes, Mike Tirelli a Holy Mother zenekarból érkezett, akik már bizonyítottak négy évvel ezelőtti bemutatkozó albumukkal, de azóta kissé elcsendesedtek. Mike új projectbe kezdett, a Messiah's Kiss-be. Ugyanazzal az erős, és érces hanggal énekli a fogós dallamokat, és ez az ami megkülönbözteti a lemezt a többi power lemeztől. Rengeteg ilyen zenekar van, sorra készülnek a power anyagok, és szinte már fel sem lehet ismerni hogy melyik melyik. A számok önmagukban jók, a német zenész társak pontosak mint az óramű, söpörnek a kétlábgépek, a sikítások, a gitárszólók. A borítót emelném még ki, amin egy kifeszített sötét bőrű alak van, melyet egy szárnyas (angyal)lány tesz magáévá. A jelentését most nem elemezném, de szép munka! A Messiás csókja nem fog világot megváltani, sem listákra kerülni, és itt nem is ez a cél. A hagyományokat nagyon szépen őrzi és ápolja. A Judas Priest, Iron Maiden, Saxon által kikövezett utat nem építik tovább, legfeljebb csak lépkednek rajta.

Gab

2002. 10. 04.