Ugyanezt a zenei koncepciót követi Kaltenecker Zsolt idén áprilisban rögzített Triangular Expressions című lemeze is. Bár a korong szólóalbumként jelent meg, továbbra is Barcza és Mohay maradtak a szerző partnerei. A hallható zene az egyöntetű Kaltenecker-stílust tükrözi: már a bevezető, „Song For Michel” is a zongorista jellegzetes hangján szólal meg. A felvételen szereplő tíz szám közt Wayne Shorter, Herbie Hancock, Kate Bush és Bud Powell négy örökzöldjének alkalmanként igen lendületes, élénk ritmusú feldolgozása kapott helyet. Érdekesség az „A Thousand Years” című Sting-átirat, melyben a téma a szám eredeti, lírai hangulatába ágyazva nyer árnyaltabb értelmezést. (Személyes örömömre szolgál, hogy egyik kedvencem rátalált másik, nagyra becsült (pop)zenészemre: Kaltenecker Zsoltnak ez már sokadik Sting-feldolgozása.)
A saját művekről elmondható, hogy kompozíciójukban és ritmikailag is összetettek, aprólékosan kidolgozottak. A könnyen befogadható, dallamos szerzemények közt találunk hamísítatlan bőgő-lüktetéssel kísért blues-t (Marching Blues), érzelmes balladát (Farewell) és álmodozós történetet is (I Had A Dream), melyekben a hangnem- és ütemváltásokban gazdag témák előadását ezúttal is sehol sem öncélú, hibátlan zongoraszólók színesítik. A „Triangular Expressions” –akárcsak elődje, a „Rainy Films” – Japánban is megjelenik, tovább öregbítve a szerző és együttese, és ezáltal a magyar jazz remélhetően egyre növekvő hírnevét is.

(Egyetemi Élet, 2002. november)

Laczkó Krisztián

2002. 11. 08.