Alapjában véve egy átlagos filmezenalbumot mindig egy-két sztár húzódala tesz sikeressé, míg a fennmaradó részt általában B oldalas számok sokasága tölti fel. Az "8 Mile" esetében azonban elég csak a tracklistára pillantani, és máris félretehető előbbi álláspontunk. A Hip Hop elitje egy albumon szerepel a feltörekvő tehetségekkel. Eminem 4 dallal szerepel a lemezen, egyik kiválóbb mint a másik.

Eminem az egész produkciót a kezében tartja, a rappelésen kívül ő a zenei producer is. Hogy ez jó döntés volt-e, azt döntse el mindenki maga. A Lose Yourself - a lemez első dala - kétségkívül egy ütősre sikerült, már ezzel el lehetne adni a lemezt, tipikus Eminem-opusz, már hatalmas siker. A Love Me - a második dal 50 Cent, Obie Trice és Eminem előadásában - reményteljesen indul, de egy kis csalódás, a szövegek azonban sokat javítanak rajta, csakúgy mint a címadó "8 Mile"-on.

Obie Trice - akit nemrégen szerződtettek az Interscope-hoz - bizonyítja tehetségét, róla még sokat hallunk majd. A 50 Cent két önálló számot jegyez az albumon, a "Places To Go" és a "Wanksta" monoton dalok, emiatt eltérőek az album hangvételétől. Az album egyik legkiválóbb dalát a D-12 prezentálja a Rap Game-mel. Ezután következnek az igazi nagyágyúk:Jay-Z hozza formáját, Xzibit durva, mint mindig, de a Spitshine közepes. Macy Gray hangja még mindig tökéletes, a Time Of My Life egy kellemes, könnyed dal. Nas közreműködése felejthető , a kérdés csak az kihez írta a "You Wanna Be Me"-t. A többi előadó közül a Gangstarr emelhető ki, akik egy igazán ütős dallal rukkoltak elő.

Az album összességében tehát nem csalódás, nagyobb arányban találhatóak ugyanis kiváló dalok, semmint közepesek. Már Eminem nevével el lehetne adni az albumot, de az igazi sikerhez (már második hete vezeti a Billboard 100-at) a többi sztár jelenléte is kellett.

Producerek: Eminem, DJ Premier, Denaun Porter, Rush, Dante Ross, John Gamble, Nas, John Freeman, Kelling Manning
Közreműködők: Eminem, Obie Trice, 50 Cent, D12, Jay-Z, Freeway, Nas, Xzibit, Macy Gray, Boomkat, Rakim, Gangstarr

2002. 11. 16.