A legkülönbözőbb zenei világokat ötvöző, a jazz kliséit és az egyes stíluskategóriákat egyaránt elutasító művészek lemezeinek sorába tökéletesen illeszkedik a nemrégiben megjelent új Between The Lines album, Gerry Hemingway „Songs” című korongja. Ahogy a kiadó katalógusának minden darabjára, erre a cédére is jellemző a zenészek játékának nyitottsága, egyénisége, az érezhető örömük, amit a többiekkel való együttzenélésben lelnek. Az avantgárd mivolta ellenére szórakoztatóan hallgatható anyagot a benne rejlő sok meglepetés teszi érdekessé, melyek valódi élvezetéhez azért szükség van az „alámerülésre” ebben a szokatlan atmoszférában.
A tradicionális (jazz) hangszerek a modern szerzeményekben teljes mértékben átlényegülnek az erőteljes mondanivaló közvetítő eszközeivé. Harsonát, szaxofont, trombitát, akusztikus gitárt, basszusgitárt és a szerző dobjait halljuk a számokban, a zene tehát nem hangszerelésével, hanem formabontó kompozíciós felépítésével ragadja magához a hallgató figyelmét. A népes zenekar tagjai Wolter Wierbos, Herb Robertson, James Emery, John Butcher, Thomas Lehn, Ellery Eskelin, Kermit Driscoll és természetesen Gerry Hemingway. A dalok elvont szövegei Lisa Sokolovtól hangzanak el, akinek éneke helyenként engem kísértetiesen emlékeztet Björk jellegzetes dallamvilágára. A szerző a dobok mellett többször alkalmaz sampler-t, egy ízben szintetizátor is megszólal, de a hangsúly soha nem az elektronikára helyeződik.
Összességében a lemez meglehetősen érdekes és izgalmas, lankadatlan figyelmet érdemel. Akinek tetszik, újra és újra meg fogja hallgatni, s mégis az lesz az érzése: szinte nem lehet megunni.

Laczkó Krisztián

2002. 11. 21.