A 4 hazai metropolisban (Budapest, Zalaegerszeg, Szeged, és Miskolc) megrendezett versenyre több száz ifjú titán jelentkezett, akik célként tűzték ki maguk előtt, hogy stúdióidővel és lemezszerződéssel gazdagabban térnek haza. A szakavatott zsűri által a 20 legjobbnak ítélt felvételt hallhatjuk ezen az anyagon. Ismertebb zenekar nevekkel csak a két lábon járó hip hop lexikonok fognak találkozni, ilyen például a Fürkésző Elemek, a Rebellió és a Dynasztija.

A lemez remekül illusztrálja a hazai hip hop helyzetét: az egyetlen kohéziós erő, amely életben tarja ezt a műfajt, maga a kilátástalanság és állandó reménykedés az ipari zene fölött aratandó győzelem anomáliájában. Néhány felvétel totális és felhevítő hatásokkal megáldott igénytelenségétől eltekintve, számos kellemes alkotással is szembe találkozhatnak hazai rap zenére kiéhezett hallójárataink. A zenei paletta mostoha gyermekének újabb darabjának megértéséhez, viszont kedves hallgató nyitottan és türelmesen álljon hozzá. Engedjük magunkhoz közel a lemezt, hogy megérthessük ezeknek a fiataloknak a gondolatait, vágyait, amelynek egyöntetű alkotó eleme a végtelen optimizmus és a mindent elsöprő lendület.

Sajnálattal vettem tudomásul, hogy a magyar hip hop-ban már nem fedezhető föl az a gyermeki naivitással megáldott humor és könnyedség, mint évekkel ezelőtt. Hiába, a vadkapitalizmus annyira rányomta bélyegét a rap feltörekvőben lévő tehetségeire, hogy már csak szigorúan egy témát szolgáltasson a dalszerző poétáknak, jobban mondva dalszöveg íróknak: ez pedig a fentebb említett divat/nem divat ellentét, a kiadók elnyomó politikája és a végeláthatatlan gépsor, amelyről csak özönlenek a 1,5 éves futamidőre tervezett és megalkotott formációk.

Mihez kezdenénk rap rajongók, az Animal Cannibals és országban fellelhető rapperek sokaságának szélmalomharca nélkül…

Simon Péter

2002. 12. 06.