A stílus valahol a régi Stones és a modernebb grunge között lavíroz, és vissza-vissza nyúl a Pink Floyd korának elszállt zenéihez. Csak hát ez a zene messze van a nagyoktól. És ha a szövegeket nézzük, azok meg sokszor pofátlanok, bunkó némelyik számcím (There's a Mess Where My Cock Should Be, Old People Are Stupid). A srácok nagyon úgy akarják magukat feltüntetni, mint valami klassikus banda, és miért ne, hiszen ez már a második albumuk. Lassan jöhet a best of. A lemez végén a bónuszok között vannak elviselhetőbb nóták is, már azok számára, akik eddig kibírták a lemez hallgatását. Érdekes hogy kiadó lát ebben fantáziát, de lelkük rajta.

Gab

2002. 12. 12.