A klarinéton és fuvolán megszólaló dallamok, a zongora, a basszusgitár és az ütőhangszerek swingelő kísérete a zenei stílusjegyek és áramlatok eklektikus elegyévé szövődnek a csapat szerzeményeiben: az energikus témákban jazzes rögtönzések, klasszikus elemek és egzotikus mediterrán melódiák simulnak össze a zsidó zene hol érzelmes, hol vidám, pattogós taktusaival. Mindez a zenei sokoldalúság vezetett oda, hogy a svájci együttes megváltoztassa nevét, s a Kol Simcha-t így a sokkal egyetemesebb benyomást keltő, mindenféle kliséktől mentes World Quintet-re cserélték le. Az úgynevezett „új world music” áramlatában sodródva a formáció az évek során lassan kiérlelte sajátos, kortárs klezmer hangzását, free jazz, blues és szimfonikus elemekkel kitágítva a műfaj horizontját. Hírnevüket öregbítendő, számos alkalommal szerepeltek olyan klasszikus zenekarokkal, mint például a világhírű London Mozart Players, a Munich Radio Orchestra vagy a Basel Symphony Orchestra, emellett több sikeres film zenéje, betétdala dicséri munkájukat.
A csapat nevét viselő legújabb album méltán számít újabb mérföldkőnek a felállás történetében. A London Mozart Players együttesével közösen készített lemezen a nagyzenekarra és kvintettre íródott darabok szimfonikus intermezzokkal váltakoznak, a korongon lágy balladák és groove-os lüktetésű számok követik egymást. A témák értékét a különböző műfajok találkozásából adódó sokszínűség, hangulati változatosság adja, s a kompozíciók felében mindez a vonósok finoman adagolt kíséretével egészül ki. Mintegy ráadás gyanánt Selma Meerbaum-Eisinger líraian megzenésített költeménye is helyet kapott a cédén, a zenekar különleges meghívottja, Herbert Grönemeyer előadásában. A szerzemények hangszerelésében Michael Heitzler klarinétja játssza a legfőbb szerepet, mely néhol igen élvezetes, pergősen incselkedő párbajra kel Ariel Zuckermann fuvolájával. A hatodik és nyolcadik tételként elhangzó intermezzók egy kevés elvontsággal színezik a felvételt, és találóan a The Rod klezmer-refrénekbe foglalt vegytiszta jazzharmóniáit veszik közre, mely Olivier Truan vérpezsdítő zongoraszólói által egyébként a hallható számok egyik legkiválóbbja. Az ez után felcsendülő Wedding Suite szinte végletekig fokozódó dinamikus taktusai David Klein dobjain lüktetve pattogós táncra perdíti a hallgatót, s a ritmus ezt követően sem csillapodik jottányit sem, egészen az utolsó, Lied Ohne Worte instrumentális daláig. A halk, érzelmes darab lágy klarinétszólama befejezésül megnyugtatóan vezeti le a teljes lemez tartalmát.
A World Quintet új alkotása vélhetően nemcsak a klezmer rajongóinak tetszését fogja elnyerni, de minden bizonnyal közelebb hozza majd a műfajhoz a klasszikus zene, a jazz és a world music kedvelőit is. Tartalmas szórakozást tehát mindenkinek!

(Szemeszter, 2003. május)

Laczkó Krisztián

2003. 03. 24.