Langyos, dallamos, már-már romantikus énekhang, helyenként ordíbálósra átváltó keménykedés jellemzi őket. Nem túl eredeti, sőt egyáltalán nem az! A CD borító érdemel még néhány említést. Rendkívül igényes, hogy a matt papír borítót helyenként fényes fólia fedi, méghozzá úgy, hogy a fóliázott részek hol ábrázolnak valamit, hol csak kiemelik a matt alapot. (Hasonló megoldást az új HIM-nél láttam.) Az összhatás nagyon szép, és ettől drágább is az előállítása a CD-nek, de ilyenekkel már el lehet érni, hogy emberek ne letöltsenek valamit hanem érezzék azt a plusszt ami miatt érdemes megvenni az eredetit. A zene nagyon hasonló a Creed, Nickelback, Deftones, (időnként Limp Bizkit) vonalhoz. Ez az amit a media ma elfogad rock zenének, viszont ez is csak divat, az igazi dögös feelingje nincs meg. A dallamok miatt viszont benyeli majd a nép. Ha a media támogatják őket akkor lehet sikeres is akár a lemez, és egy multi kiadós háttérrel ez nem is olyan nehéz.

Gab

2003. 06. 01.