Leginkább valahol az Illés és a Heaven Street Seven között helyezkedik el a zenekar (már ha magyar formációkhoz kellene hasonlítani az együttest – a tengerentúlról inkább a Blondie és a Velvet Underground jutna eszünkbe). A Strokes legújabb lemezén szinte semmi újat nem nyújt magához képest, csak tovább viszi a kamaszos, lendületes és háború ellenes szövegekkel teletűzdelt vonalat, amely hallgatása közben az ember valóban valahol a Central Park-ban képzeli el a délutánt, evés-ivás-pihenés és persze az elmaradhatatlan tánc keretében.

A lemezt (11 szám – 33 perc) bátran ajánlom a könnyed rock zene kedvelőinek, vagy annak is, aki szimplán csak egy kis nosztalgiára vágyik a 21. század elején. Az európai turné december elsején indul, de sajnos hazánkba a közeljövőben nem lesz The Strokes koncert.

Simon Péter

2003. 11. 30.