Azóta volt már Király Linda partnere, a Big Brother főcímdalában, és három év tömény alkotómunkája is a nevéhez fűződik, amelynek most végre kézbe vehetjük a gyümölcsét.

Hiába, az európai sláger-gyárosok kiapadhatatlan ötlettelensége megalkotta az új zenei stílust, – jobban mondva fűszert – és így a képlet az izmos pasik, bikinis lányok és a dinamikus ütemek után a keleties dallamokkal egészültek ki a siker érdekében. Pain se tette ezt másképp, már a borítón érezhető a meleg színek hatása, a forró, fülledt és erőteljesen ázsiai világ hangulata. Ez az érzés a cd-t a lejátszóba behelyezve se változik. A meglepően igényesen hangszerelt dalok között szinte mindegyikben felcsendül egy-két az „Alibaba és 40 rablóra” emlékezettő téma.

Pain már nem egészen az a fiú, akit pár éve megjelent a hazai szórakoztatóiparban. Az azóta kissé megizmosodott srác szövegei jóval érettebbek és kiforrottabbak, mint korábban, de a lemez igazi érdekessége Tunyogi Orsi szerintem kellemes vokál hangja, amelyet számos dalban hallhatunk. A „Mesél az élet” nem fogja megváltoztatni a világról kialakult nézeteinket, de sokan fognak benne érdekes gondolatokat találni.

Az albumot kinyitva feltűnhet a vastag első borító, amely tartalmaz számos fotót természetesen Pain-ről, és az összes dal szövegét is, amit én jó ötletnek találtam. A Hárem című szerzeményt már aktívan játsszák a rádiók és a tévék egyaránt, igaz még egy ilyen kaliberű dal szerintem nincsen a lemezen. Az új album összességében jól szól, a hangszerelés kivalló, Pain beszédstílusát pedig szokni kell, hogy eljusson a hallgatókhoz az üzenet.

Simon Péter

2004. 01. 03.