Az előadók (mint pl.: „Amb”, „emil”, „Tigrics” vagy „Hangar”) a publikum előtt levésbé ismertek, elsősorban goa, drum and bass, trance és egyéb furi nevű zenei folyamok határmezsgyéin sodródnak tova. Meglepően szerteágazó figyelmüket ezúttal Korai Öröm számok reflectálásának inspirációja kötötte le.

Igazából nincs olyan kép amivel megfogható lenne a Reflected érzelemvilága. Sehol egy monoton dallam, vagy ismerős effekt, mintha egy olyan pokoli világba csöppenénk, ahol semmi sem történik meg kétszer, ahol a dobgép folyamatos búgása teljesen önmagától értetődő, ahol zene olykor lebegésre késztet, és elszakít a forró talajtól. Sajnos mikor egy-egy szám véget ér szomorúan kell tudomásul vennünk: a garvitáció bizony ebben a világban is nagy úr.

Hallgatáskor a dallam mintha valahonnan mélyről, a misztikus múltból robbanna be a jelenbe, egy percre megfürdik valami nemes, sötét anyagban, végül így megtisztulva az egész gondolatsor eltéved a drum and bass és goa labirintusában.

Az album meggyőző alternativitása magasan a nyugati félzseni fölé emeli azt a maroknyi magyart (meg persze azt a néhyán külföldi szerzőt) akik kíméletlen munkával létrehozták napjaink egyik legmerészebb nagyon odatevős zenéjét.

A Korai Öröm Reflected zokszó nélkül kenterbe veri bármelyik goa, trance, drum and bass vagy underground albumot. Semmihez sem fogható felkevaró, békés ugyanakkor egységes dallamvilága önkényesen adja hozzá a különféle kultúrák (Japántól a Közép-Keleten át, Európáig) lekvárját, a dobgép által kevert omlós tésztához. Jó étvágyat!

Ferenczi Attila

2004. 02. 09.