A koncert után érthető, hogy korábban külön kihangsúlyozták: nyitottnak kell lennünnk, mert nagyon sokrétű, többdimeziós zenét kell befogadnunk. Így is lett. Az legsúlyosabb ipati zörejeken és etno hangszereken át, dobok, citera, a háttérben kavaróg fényjátékok és Miczura Ankió felejthetetlen énekhangsja tette varázslatossá az estét. Bevallom rég vettem részt olyan előadáson amely ilyen mély benyomást gyakorolt rám – eddigi életem legspirituálisabb élménye volt. A fény, az emberek olyan megfoghatatlan légkört árasztottak, melynek nyugalma ugyan cérnaszálon függött, mégsem akadt egyetlen éles pillanat sem, ami feldúlta volna a tér álmosító légkörét.

Mitsouráék megható, magával ragadó, néhol progresszív, misztikis zenéjük egyedisége mintha valmilyen kozmikus tér mélyéről visszhangzana és lassú mély búgásával zsongana körül - emberfeletti képességekről tesz tanúbizonyságot. Anikó mesterien kezelt hangja olyan átható erővel képviselteti magát, amely minden hallgatót csodálatra ösztönöz és révületbe ejt, már-már azt hisszük valamiféle varázslatnak vagyunk részesei. Ki gondolná, hogy amit hallunk: régi cigány énekek? Minden egyes hang a legutolsó harmickettedig olyan megvilágításba kerül, amelyben ugyan elveszt valamit autentikus mivoltából, de kontrasztjai sokkal erősebbek, kontúrosabbak lesznek, olyannyira, hogy már nem is cigány zenét, nem is etnot hallgatunk, hanem egy olyan névtelen dallamvilágban lubickolunk, amelyet annyira közelinek érzünk, hogy megérinti lelkünket.

Aki ott volt tudja, hogy nem a levegőbe beszélek. A citera, a dobok a fejbe mélyen bekúszó bódító basszusok és a gyermeki szépségű énekhang olyan világok, amelyek egymást áthatva emelik magabsa a végtelen hangáradatot. Páratlan élmény mindenkinek aki még hisz a csodákban.

Ferenczi Attila

2004. 04. 04.