Szerencsére egy hanggal sem lett puhább a zene, sőt egy kifejezetten metalos témával indít a lemez, gondolom a tagok favorizált bandáinak hatására, de több helyen is előbukkannak a szikla szilárd gitárok. Az előző, Ugyanaz vagyok című album megszólalása talán letisztultabb volt, de meg kell vallani, ez a mostani retro-s hangzás inkább illik a Zanzibarhoz, mint a túlcsiszatolt sound. Talán az egyetlen mellőzhető tétel a Kék madár, ami kicsit kilóg a sorból. Az album, a bónusz számmal (Szép c. dal koncert verziójával) együtt 60 perc fölött van, így a csapat termékenységére sem lehet panaszunk.
Ami még helyenként feltűnő lehet, és kicsit fura a fülnek, az a zene és az ének közti kontraszt. Megszólal egy vad téma, és ezek mellett Rita ének témái túl finomnak tűnnek, de ezt nyugodtan sorolhatjuk a szubjektív vélemények kategóriájába.
A Zanzibar továbbra is jó úton jár, gyökereiket nem feledve, jó dalokkal, hitelesen és feelinggel zenélnek.

Gab

2004. 05. 29.