Annyi változott, hogy nincs Dino Cazares, a komoly térfogatú gitáros, aki miatt egykoron felbomlott a banda állítólag, de még így is bőven van kinek képviselni a súlyt a zenekarban. A gépies Fear Factory hangzás már messziről felismerhető, és túlzottan kiszámítható is, de a dalok azok továbbra is ütősek. A címadó Archetype például hosszú idők óta az egyik legjobb FF szám, fogós refrénnel, igazi populáris, slágeres lendülettel. A téma továbbra is a cyber jövő, robot társadalom, csoportos klónozások. Az extrém-durva tempójú dalok mellett vannak lírikus, lassabb számok is. Burton C. Bell-nek kifejezetten jól állnak a dallamok, és az idők során talán megtanult énekelni is, amit jól kombinál össze hörgéseivel. A kötelező záró belassulás, ami minden lemezen minimum 7 perces, ezúttal is megtalálható, de extraként találunk még egy Nirvana feldolgozást is, a School-t. Jó ötlet volt ezt a klasszikust kicsit leporolni. Aki nem ismeri az eredetit, az könnyedén elkönyvelhetné akár egy korrekt Fear Factory dalnak is.
Összességében ez egy jól összerakott, a Félelem Gyárosoktól elvárható lemez. Említést érdemel még a borító, ami ezúttal is egyszerűen, de jól sikerült. A zenekar mindig is professzionális volt a körítéseket illetően. Profi honlap, videoklipek, dvd-k, az albumokhoz kapcsolódó számítógépes játékok, amelyek mindig komoly hangsúlyt kaptak a lemezek mellett. A Fear Factory újjászületett, ami igencsak jó döntés volt részükről. Várjuk a folytatást!

Gab

2004. 06. 03.