Nicolas Godin és Jean_Benoit Dunckel formációja 1998-ban jelentette meg első lemezét, a Moon Safari-t, majd ezt követte az EP-ket összegyűjtő Premiers Symptomes 1999-ben, később a Sofia Coppola által rendezett Virgin Suicide (2000) is az ő nevükhöz fűződik.

A Talkie Walkie egy határozott visszakanyarodás a Moon Safari albumhoz, a kísérletező, 2001-ben napvilágot látott 10000 Hz Legend-nek már nyomait sem lehet tapasztalni az új anyagon. A manapság sztár-producernek tartott Nigel Godrich (Radiohead, Travis) segítségével elkészített lemezen tökéletesen érződik a francia duó profizmusa és elszálltsága. A Talkie Walkie nem egy slágerekben gazdag korong, nem fogjuk a kereskedelmi rádiókból viszonthallani még a legkiteljesedettebb darabokat sem, viszont az album nyújtotta élmény olyannyira felemelő, hogy nem is vágyunk már többre.

A lemez egységes mivoltát pont az a melankolikus lebegés adja, amelyet az elsőtől az utolsó dalig megtalálunk a 43 perces lemezen. A lemez legkiválóbb dala, a megkapó, de mégis hatásos Biological, amelyben DNS-variációkról, kromoszómákról és különféle ujjlenyomatokról tudhatunk meg többet a vonzódás és a választás összefüggéseinek keretében. Véleményem szerint a következő lemezen több ötletet és újdonságot kell felvonultatnia az Air-nek, de addig is merüljünk el a Talkie Walkie varázslatos, instrumentális világában.

Simon Péter

2004. 06. 17.