A helyenként komolyabb hangvétel és a filmekből vett interlude-ok megadják a lemez egységes hangulatát, de nem gondolja senki, hogy gyökeresen változott volna a stílus! Úgyanúgy meg vannak a "csibészes", lazább dalok, mint a súlyos témájú, odamondós szövegű számok.
Dopeman Laci orgánuma az idők során tökéletesre formálódott, gyakorlatilag minden alaphoz megtalálja a megfelelő hangsúlyt, ritmikát, hangfekvést, ami izgalmassá és egyedivé teszi a dalokat. A legjobb példa erre talán a címadó dal. A vokálok, effektek, és eleve a hangzás elsőosztályú, bármelyik nyugati hip-hop produkció mellett megállná a helyét.
A főszerep végig a Pityinger tesóké, vendégként egyedül Kétarc és Emilio szerepel, valamint Baráth Gyuszi két monológ erejéig, akinek lenyűgöző storyzásait egy korábbi music.hu-s interú alkalmával már megtapasztalhattam.
A lemez első maxi-ja, amelyre a napokban klip is készült, az ismert Police nóta Dopeman-es átirata, a Nincsen arra szó (Every Breath You Take). Önmagáért beszél. Található még egy feldolgozás, az LGT-s Jóbarátok vagyunk, ami szintén nem hétköznapi megközelítésben íródott. A szövegek, a "gyárilag" kieffektezett káromkodásokkal, és az ellentétes értelmű refrénnel teszik egészen irónikussá a nótát. Mindenki kitalálhatja hogy kinek is íródott a dal.
Végezetül mit is lehetne még mondani... Az új Dopeman albumot ezúttal is szeretettel ajánlom mindenkinek!

Gab

2004. 06. 23.