Itt jön rá igazán az ember, hogy Manson előadói művészete nem is a zenéről szól, hanem főleg a körítésről. A zene egy egyszerű, lassan lépkedős rock zene, ami semmi különlegességet nem mutat, és Manson hangja sem nagy szám. Ugyan felismerhető, és azonosítani lehet vele azt a beteges imázst, amit a fotókon felvonultat, de ez nem más, mint az eladhatóságot nagyban segítő komolytalan smink illúzió.

A jó zenei témák vagy nyúlás gyanúsak, mint pl. a mOBSCENE esetében az erős Faith No More - Be Aggressive hatás, vagy feldolgozások: Personal Jesus, Tainted Love, Sweet Dreams. Négy Manson dal, a The Dope Show, a Rock Is Dead, a (s)AINT és a Beautiful People azok, amelyhez hasonlókkal kellett volna feltölteni egy Best Of lemezt.

A dalok egységesen szólalnak meg, mintha egy aktuális sorlemez lenne, és nem tűnik fel a 10 év időutazás. A körítés öt csillagos, a tartalom kettő és fél.

Gab

2004. 10. 12.