A korántsem épkézláb megjelenésű amerikai csapat ismét a klasszikus, dallamos, hős-punkmetál jegyében alkotott egy lemeznyit, ez azonban különösebb megújulást nem hozott a banda zenei vonalába. Az itt-ott kihallható koppintások, a Linkin-es, P.O.D.-s, Oasis-es és Limp Bizkit-es utánérzések mellett az ember néha csak összeszorult torokkal tud elmenni, azonban kárpótolhat mindenkit a dobos állandó püfölő, és a gitár veszettül húrtépő mozgása, melyből időnként egész húzós pillanatok születnek. A korongon, mely akár jobbra is sikerülhetett volna, felcsendül a két sláger a We’re All to Blame és a Pieces című remekművek, s így azért album értéke valamelyest felértékelődik.

A hivatalos jelentések szerint az Chuk a Sum41 eddigi legkreatívabb, és legsokoldalúbb albuma – amit mi nem is vonunk kétségbe - de az, hogy valaki szembeszáll George W. Bush-al, nem biztos, hogy zenei téren nagy érdem lenne (ld.: „War is a dangerous place”), az album pedig kétségtelenül soft HC-s-re sikeredett. Ennyi idő zenélés és ilyen hírnév után a mi igényeink is megnőhettek velük szemben: lehetett volna több szikárabb rész, következetesebb dallamvezetés, néhol pedig agresszívabb ritmika is… Puhulnának a srácok?!

Ferenczi Attila

2004. 10. 28.