A tracklista alapján elsőre hatásvadász benyomást keltő lemez kívülről dizájnos ugyan (meglepő módon graffiti-ornamentika borítja), egy olyan igényesnek beállított valójában a zenekar eddigi munkáját is alulmúló albumot takar, amit nem muszáj az énekes egyre növekvő népszerűsége miatt magasztalni – csak hogy a korrektség és az objektivitás határain belül maradjunk.
A Graffiti a funky-s motívumokkal tűzdelt pop túljátszásából keletkezett, s semmiképp sem fedi le a az acid jazz fogalmát, néhol bosszantóan ismétlődő (értsd: fantáziátlan) dallammenetekkel. Kelletlen hozzáállás, vagy naiv egyszerűség – nem tudni mit éreztek a számok szerzése közben a zenészek. Nem is képzettségüket, hanem alultáplált, eladhatóságra törekvő zenei produktumukat kifogásoljuk.
Vissza a gyökerekhez? – egészséges alternatívának tűnik, mellyel a United visszaszerezheti korábban kivívott hitelét, pop-rock-os easy-funky-s hangzásvilágát, kreativitással mosva le magukról az ehhez hasonló pimasz kritikák emlékét.
Valahogyan kimúlt a megszokott erő a Unitedből, a Mondd Még sem szól már olyan húzósan, s a mint a korábbiak, az egyszerűre fogalmazott, tartalmatlan szöveg pedig (még az állítólag odatevős Bulvár-nál is) csak töltelékként jelenik meg a helyenként elkapott zene mellett. A szerelem-téma agyoncsépelése kezd kimenni a divatból, a mélyebb értelmű szövegek még nem kapaszkodtak meg. Egy méltán népszerű zenekar felelősséggel tartozik a hallgatók (pl. United rajongók) ízléséért, s talán kötelességük is lenne óvatosan, nüansznyi változtatásokkal, minél jobb irányba terelni őket.

Tracklista:
01.Mondd még
02. Gospel
03. Pink Caddilac
04. Végső állomás
05. A klubban…
06. Nekem nem kell más
07. Palimadár
08. Bulvár
09. A strandon…
10. Nézd el, Mama
11. Az igazi
12. A ritmus körbejár
13. Megtenni
14. Az úton…
15. Te vagy a sztár
16. Hang és szó
17. Téged látlak mindenhol

Ferenczi Attila

2004. 12. 09.