Aki nem ismerné a bandát, annak el kell mondani, hogy egy igen zúzós, thrash metalba hajló zenéről van szó a Szeg esetében. Leginkább az Anthrax neve ugrik be, már az első dal hallgatásakor, főleg az ének témák miatt, és itt-ott Ozzy is, de ez is csak egy szubjektív észrevétel. A refrének jónak mondhatók, de összességében kicsit hosszúak a dalok, ezért nem ragadják meg az embert, nem válnak karakteressé, elkülöníthetővé az egyes tételek. A dob témák nagyon precízen, változatosan döngölnek, talán ezt emelném ki a lemezből leginkább, de összességében a hangzás is rendben van, figyelembe véve a házi stúdiós körülményeket.

A borító, a Hope For The Best videoklip (a debreceni Pixel film már a Tankok esetében is bizonyított), az egész körítés profi, és ez a hozzáállás előbb-utóbb meg kell hogy hozza a zenekar elismerését, ami lehet, hogy nem magyar területen lesz, de ezen manapság már igazán nem csodálkozhatunk. Ha egy magyar zenekar angol nyelven énekel, akkor az általánosságban megmarad egy jó erős underground szinten, ami nem a zenekart minősíti, hanem a piacot és a korlátozott lehetőségeket.

Gab

2005. 04. 12.