Popularitásról semmiképp nem beszélhetünk most sem, viszont zenei fejlődésről annál inkább! Nehéz feladat bármit is mondani, hiszen ahány fül és szív, annyi fajta értelmezése lehetséges a daloknak. A 13 tétel mindegyike egy sajátos érzést ad át, nehéz megfogalmazásokkal, főleg a szerelem körül, amelyek mégis inkább a Hold, mint a Nap fényében születtek.

A lemez a klipes nótával kezd: "Ha így állunk, arra". Egy dinamikus dal, önzőségről, makacsságról, nagyravágyásról.
A lendület marad a második dalban is, de a "Feketefehér" már a hétköznapokról szól, ahol lehet, hogy már minden kicsit szürkévé vált, de mégis ott a társ, aki értelmet ad mindennek, és választ a problémákra.
A "Fél százalék" magázó stílusban szól egy lányhoz, érdekes költőiségben, mindezt egy olyan embertől, aki kicsit önbizalom hiányban szenved, pedig tudja magáról hogy jó ember, de a sok csalódás miatt már nehezen kezd bele egy újabb kapcsolatba, hiszen őt csak fél százalék értheti meg. A kissé Stone Temple Pilots-os zenei alap és szóló jól illik a dalhoz.
Az "Indigó utca" egy mély, filozófikus szöveg, talán a legmélyebb a lemezen. Útkeresésről, hitről, az élet küzdéséről szól. Klasszikus seattle-i alternatív téma, kicsit Pearl Jam-es befejezéssel.
Az "Örökké nem eshet" rávilágít, hogy minden gagyi és szar, eldobható manapság, és ez a kapcsolatokra is igaz. Lesz másik, lesz új, de az is hamar tönkre megy. A baj, hogy ezt akarják velünk elhiteteni, hogy ez így jó, de a legnagyobb baj, ha ezt el is hisszük.
A "Javallat" a korai Queen-t juttatta eszembe, legalábbis zenei megközelítésében. Ahogy a cím is mondja, ez egy javaslat, jó tanács egy lányhoz, hogy nem vagyunk egyformák, nem vagyunk tökéletesek, és nem csak a jót és szépet várjuk attól, akit szeretünk, hanem amit a rossz tulajdonságaink is magukkal hordoznak.
A "Mutass fel engem!" talán nem más, mint vágyakozás, elbúcsúzás, mai szófordulatokkal megfogalmazva. "Küldj a számláért! Volt egy élet, pár sör, meg egy perc. Könnyel fizetnék!" A vonósok, és hangszerelés ezúttal is jól illeszkedik a szöveghez.
A következő dal egy kicsit RnR-os témájú, Guns-os behatással, a pénz látszólagos fontosságáról, amit ürügyként használunk fel a mai világban, ha magyarázkodnunk kell, mert valami valódi érték helyett, inkább az anyagiakat részesítjük előnyben. Pedig nem lenne szégyen az, ha valaki nem csatár, csak "kapus".
A "Szülőtlenítő" egy dühös, irónikus dal, ismét a szerelemről. Amikor mások akarnak irányítani minket, és megmondani, hogy mi lenne jó nekünk. Nem ismernek igazán, de mégis azt hiszik, tudják mit érzünk, és mit kell tennünk a szerelemben, de nem veszik észre, hogy közben elrontanak mindent. Itt hangzik fel először Zsófi hangja, ami egyfajta belső monológ, és válasz Napnak, a képzeletbeli társnak. Csak hogy ide is írjak valami zenei hatást, ezúttal is a Stone Temple Pilots nevét írnám, de számomra ez csak pozitívum.
A következő dal beleszarós, könnyed címe, a "Szeva, Föld!", egy lírikus búcsúzás a kedvestől, a csalódás érzése, magányra vágyás, katarzis! Itt fordulhat az elő, hogy kissé elveszhet a figyelem, a szövegek elkent előadása miatt. Nem hiába, végig erősen figyelni kell, de akit megérint, annak ez nem fog nehezére esni.
És íme, következik egy kis fordulat a lemezen. A sok depresszív hangulatkeltés után végre egy lendületes, lázadó, mondhatni vidám téma, a "Törvénymentes hét". Ismét halljuk Zsófi hangját, aki nem egy virtuóz vokalista, de annyira nőies, erotikusan kellemes hangja van, hogy ezekhez a témákhoz bűn lett volna kihagyni. Ezúttal Gyuszival (EH gitáros) közösen vokálozva adják elő, hogy milyen jó is az, amikor a törvényeket semmibe véve, csak a szerelemnek élhetünk. Törvényt megszegni pedig nem mindig bűn, hiszen a törvényeket is sokszor bűnös emberek alkotják.
A "Szívrák" egy funkys (bocs az újabb hasonlatért: RHCP-s) téma. Egy mai társadalmi helyzetkép, egy "időjárásjelentés", a bürokratikus hatalom ellen lázadó, erősen irónikus szöveggel. Mi emberek, mázsáért veszünk grammokat, és közben megszólalni sem merünk, de a végén ott a figyelmeztető üzenet: "a magasabb régiókban mozgók körültekintően vezessenek, hisz' mindenki tudja, hogy a szájukban vérzik a kenyér!"
Az utolsó "Provisorium" egy zongorával induló, majd szép lassan kibontakozó lírai dal, már-már hattyúdal. Őszinte, szomorú szavak egy kedveshez, aki jött, majd elment, átsuhant az életünkön, de mégis képesek vagyunk hozzá önzetlenül, kedvesen szólni, még az utolsó percekben is, és elengedni őt.

Ez lenne az Eleven Hold 2005-ben...

A fekete-fehér borító nagyon igényes. A kihajtogatható digipack tok rejti magába a szövegeket, és a laminált fotókat. Szép, tiszta és őszinte!

Gab

2005. 05. 26.