A gyakran Budapesten is fellépő zenekar új színt hozott a house és az elektronikus muzsika világába, de mindezt még azzal is tetőzte, hogy koncertjein nem csak kizárólag gépek segítségével szólaltatták meg a hangokat, hanem valódi, élő hangszereléssel mutatták be szerzeményeiket. A lemez Limited Edition változata még egy-két bonusz dalt is tartalmaz, a DVD kiadás pedig a szóban forgó slágerek klipjeivel emeli a hangulatot.

A papírborítású CD már anyagát tekintve sem a jól megszokott érzéketlen műanyag hatást kelti, viszont a rajongóknak az érzékeny borító miatt még nagyobb figyelmet kell fordítaniuk kedvenc csapatuk válogatáslemezére. A borítót kinyitva a korongon túl egy kis füzetet is találunk némi fotóanyaggal, de leginkább a számokhoz fűzött angol nyelvű kommentárok az érdekesek. A dalok sorát egyből a legnagyobb kedvenc, az Insomnia nyitja, mindenféle remix-eléstől mentesen és természetesen nem a 3 és fél perces rádióbarát verzióról van szó. A Mass Destruction már a slágeresebb vonalból való, a szövege komolyabb feltűnést kelt mint maga a zene. A God Is A Dj a kicsit szürkébb Sunday 8 PM albumról származik, amely még ma is gyakran felcsendül különféle újrahangszerelt változatokban az elektronikus zenei party-kon, a lemezre a rövidebb verzió került fel. A Don’t Leave azt hivatott bizonyítani, hogy mennyire sokoldalú is a Faithless, és egy egyszerű gitáralapú dal elkészítésére is képesek – amely erőteljesen megtöri a formációról kialakított képet - , ettől még egy tucatszám marad. Jamie Catto szerzeménye hűen tükrözi az alkotó gitártudását is, mivel ekkortájt a borító tanulsága szerint, mindössze a dalban hallható akkordokat ismerte. A Muhammad Ali Maxi Jazz tiszteletét fejezi ki a híres sportember iránt, amelyet Sister Bliss tanácsára foglalt rapszövegbe.

A We Come One újra a táncolható számok sorát gyarapítja ezúttal rövidített változatban, látványos képi világgal - gondoljunk csak a klipre – és a zenekar egyik kiemelkedő dala is egyben. A Reverence egy könnyed visszakanyarodás a kezdetekhez, kellemes funky alapokkal és némi rappel fűszerezve. A Salva Mea a zenekar szerint a közönség örök kedvence marad, az igen hosszú dal csak a teljes valójában mutatja meg, hogy a Faithless háza táján valóban kiváló muzsikusok dolgoznak. Ebben a dalban még Dido is feltűnik egyedi énekhangjával egy pár sor erejéig. A One Step Too Far már szinte teljes mértékben Dido köré épül, és ez a dal már egyértelműen a szélesebb rétegek meghódítására hivatott, igazi „rádiós dal”. Az újabb keletű slágerek közül a Miss U Less, See You More és a Why Go? késztet egy kis testmozgásra. Az utolsó három, úgynevezett „bonus track” nagymértékben nem fogja megváltani a világot vagy megváltoztatni a Faithless-ről kialakult képünket, inkább csak eladhatóbbá teszik az albumot. A válogatáslemez rajongóknak és aktívan érdeklődőknek is kötelező darab.

Simon Péter

2005. 06. 22.