Az akusztikus intro után jönnek a hagyományos Ossian témák, amelyek közül főként a lírai betétek emelkednek ki, úgy mint "Az újrakezdés súlya", "A remény harangjai". A sound eléggé "műanyag", márha lehet ezt a kifejezést használni egy metal lemez esetén. A dobok gépiesek, és maradjunk is annyiban, hogy ez valószínűsíthetően inkább egy programozói munka eredménye, mint élő teljesítményé. A klasszikus gitár-témákat és sikálásokat leginkább a gitárszólók dobják fel.

A dalok szövegei ezúttal is Paksi Endre szellemi termékei (kivétel Wass Albert - Véren vett ország c. szerzeménye), ami leginkább érzéseket, képeket közvetít, és amelyeket ezúttal is sikerült egységes gondolatok köré öntenie. A "Metal-vihar" és "Botrány-gyár" című feledhető tételeket leszámítva, több helyen is előkerül a magyarság kérdése, amelyet szerencsére több mai rock zenekar is előszeretettel vesz elő dalszövegeiben, mindezt intelligens megközelítésben.

Az ezúttal is kékes színvilágú borító nem rossz, de ezt az emberi szemet és gépies környezetet már láttuk egy korábbi borítónál (Hangerőmű).

Bónuszként felkerült néhány koncertfelvétel az új dalok után, egész pontosan 5 tétel. Ezek igen jól szólnak, és megtudhatjuk azt is, hogyan tud két szólamban énekelni ugyanazon ember egy élő koncerten. :) Természetesen ennyi trükk megengedhető manapság, a koncert hangulatot pedig tökéletesen vissza adja a felvétel, és ez itt a lényeg. Az ezzel együtt 69 percet meghaladó hanganyag nem fog csalódást okozni az Ossian híveknek, de nekem az újkori lemezek közül továbbra is a Titkos ünnep áll első helyen.

Gab

2005. 10. 09.