A leginkább fél hangokat lépkedő-éneklő Ville mára egy teljesen felismerhető hangzásvilágot alakított ki csapatával. Lehangolt pop-rock a javából, sötét képekkel, de mégis könnyedén befogadható megközelítésben. Ezt nézve a lemez címe igen találó: Dark Light, amely egyben az egyik legjobb dal! Fogós refrénekből, és ebből a szomorkás témákból úgy látszik már sosem fogy ki a csapat. Habár az nem mondható el, hogy minden dal külön karakter lenne, és helyenként ne válna unalmassá a monoton hangzásvilág miatt, azért a hangszerelés igényes, és a stúdiómunka is hibátlan!

A borító ezúttúl is rendkívül szép és igényes! A HIM sorlemezek méltó folytatása a Dark Light!

Gab

2005. 11. 02.