A Depeche Mode egyike azon bandáknak, akiket stílus vonzódástól függetlenül elismer a közönség, és a szakma egyaránt. A Playing The Angel egy nagyon sötét, borús lemez, amely nem azonnal, első hallgatásra fejti ki hatását. Dave Gahan hangja, az egyszerű, de hatásos élő és elektronikus hangszerelés "titkos recept" alapján készült egyensúlya alkotja a Depeche Mode-ot, amelyből ha egyik elem is hiányozna, már nem lenne ennyire szerethető.

Az elvontság és lelassult dallamvilág nem fogja épp a bulizós helyek gyakorta játszott felvételei közé emelni a lemezt, de nem is ezért készült. Nehezen leírható az érzés, amit a lemez áraszt, de aki meghallgatja a nyitó, vagy épp a Damaged People és The Darkest Star c. dalokat, az nagyjából tudhatja mire gondolok. A Precious számot valószínűleg sokat fogjuk hallani legkülönfélébb mix változatokban, és nem véletlenül lett ez az első kislemez dal. A Depeche Mode legjobb pillanatait idézi!

A majdnem teljesen fekete-fehér borító nem épp az elkápráztatás mintapéldánya, inkább a karakteresség jegyében készült, és ha ezt nézzük, akkor még jónak is mondhatjuk. Vannak még nagy nevek, akik nem csak egykori fénykorukból élve, azt kihasználva léteznek, hanem képesek újra és újra megkoronázni önmagukat. Talán a Depeche Mode-nak ez most sikerült, 2005-ben.

Gab

2005. 11. 04.