Kisebb ellenérzéssel veszem kézbe a sorra megjelenő "Megasztár logo"-s lemezeket, de szerencsére itt nem egy kereskedelmi szempontok alapján összetákolt albumról van szó, hanem egy baráti társaságból áll zenekar bemutatkozó anyagáról, amelynek egyik tagja/énekese/gitárosa Torres Dani. Az itt-ott funkys, reggae-s, latinos, helyenként grunge ízeket is felvonultató lemez azért alapvetően egy jó kis rocklemez. Teljesen őszinte dalok, őszinte szövegekkel, helyenként jó adag iróniával és lázadással fűszerezve, ami egyből szimpatikussá teszi az egészet.

A lemez készítésében olyan ismert és elismert zenészek segédkeztek, mint Závodi Gábor (Mex) billentyűguru, Hoffer Péter (Moby Dick) dobguru, Madarász "Madi" Gábor gitárguru, Kovács Barnabás basszguru. A hangzás teljesen élő és erőteljes, kissé koszos "garázs rock" feeling, ami passzol a lemez hangulatához, mert itt már arról is beszélhetünk.

A hallgatás során feltűnhet, hogy Torres Dani hangja mintha jobban szólalna meg spanyolul és angolul, mint a helyenként magasabb hangtartományokba átcsapó magyar szövegeknél. Lehet, hogy alaptalan a felvetés, de az is lehet, hogy ezt a stílust, ami itthon inkább még csak underground szinten létezett, eddig nem hallhattuk igazán magyar szövegkörnyezetben. De most itt van Torres Dani, aki megmutathatja, hogy ennek a zenének itthon is van nagyobb rajongótábora! Ő azért rengeteg előnnyel indul ebben a küzdelemben, hiszen ugródeszkaként kapott egy jó adag hírnevet a Megasztárnak köszönhetően, de ezt idővel le fogja vetkőzni, és a tiszta tehetségével lesz igazán majd képes hosszú távon, a Versus-hoz hasonló, jó kis lemezeket letenni az asztalra.

A kijelölt útnak és stílusnak, megelőlegezett bizalommal jár az öt csillag!

Gab

2005. 11. 23.