Patti Smith minden idők legjelentősebb női rock n roll előadója, egyként tekinti ihlető forrásának Arthur Rimbaud szimbolizmusát, James Brown, a Velvet Underground, a Rolling Stones, a Doors és Bob Dylan világát. Az eklektikus hatásokat csak a kivételes tehetségek képesek önálló univerzummá konvertálni. Patti Smithnek sikerült. A punk egyik közvetlen előzményének aposztrofált „Horses” 30 év alatt sem veszített erejéből, aktualitásából. Az intellektus, az expresszív előadásmód, az androgün szerepjáték, a kivételes – mélyértelmű a szexuális határokat áthágó szövegek, a mániákus zenei világ újabb és újabb generációkat győzött meg.

A nyitófelvétel, Van Morrison „Gloria” című remeke, itt leszbikus őrjöngésbe csap át. "Jesus died for someone's sins, but not mine”. Mindent értünk. Az elmúlás ábrázolásában új zenei távlatokat nyitó pofátlanul reaggere fazonírozott „Redondo Beach” után egy zsigeri támadás, Birdland. A közel 10 perces felvétel annyira expresszív, ugyanakkor sötét és félelmetes, amire a The Doors, vagy a Velvet Underground óta nem volt példa a tengerentúli rock zenében. A rockos „Free Monkey”, vagy épp a CGGB másik korabeli sikercsapatára a Blondie-ra hajazó „Kimberly” néhány perc megnyugvást hoz, de érezzük valami készül. A három tételes „Land” recsitatív szövegáradata, elsőre befogadhatatlan rock n roll őrülete kétségtelenül az album csúcspontja. Megerőszakolt fiú öngyilkosságba hajszolja magát. Nincs kiút. Az albumot a zongorára és lebegtetett gitárhangokra épített „Elegie” zárja. „…our friends can’t be with us today” énekli Patti Smith. Elidegenedés, ennyi az üzenet.

A bónusz lemezen a „Horses” teljes anyagának 2005-ben a londoni Royal Festival Hallban rögzített koncertváltozatát kapjuk. A közreműködők között Flea (Red Hot Chili Peppers) és Tom Verlaine (ex-Television) nevét is felfedezhetjük. A majd egyórás ráadásban az eredeti album zenei témái új megközelítést kapnak. A szövegek több helyen új versszakokkal egészülnek ki. Patti Smith megidéz mindenkit, aki fontos volt számára, az egykori art-felelős Robert Mapplethorpe, és a billentyűs Richard Sohl mellett, Morrison és Hendrix neve is elhangzik.

Patti Smith idén ünnepli 60. születésnapját. A rock zenére tett hatása felmérhetetlen, lemezei ma is érvényesek, koncertjei dinamizmusa mit sem csökkent az eltelt három évtized alatt. „I hope I die before I get old, I’m talking bout’ my generation” énekli az albumzáró Who klasszikus „My Generation” –ben. Nem tudni, melyik generációról beszél. Punks Not Dead.

Radics Gábor

R.G.

2006. 01. 31.