Bár a két korongon helyet kapó anyag valójában „csak” 88 perces, vagyis alig hosszabb, mint ami egy hanghordozón elfér, kár lett volna egyetlen darabot is kihagyni a 17 tétel közül. A londoni The Mermaid Theater-ben rögzített fellépésen ugyanis a BBC Concert Orchestra kísérte a PSB-t, a zenei rendező (aki vokáljával és gitárjátékával szintén hozzájárult a rendezvényhez) a legendás Trevor Horn volt, s számos vendégművész is tiszteletét tette a színpadon.
A nyitány nem is lehetett volna más, mint az 1988-ból való Left To My Own Devices, hiszen ez volt az első olyan felvételük, melyben szimfonikusokat hívtak segítségül a fiúk. A bő nyolcpercessé dagadó slágerben egyetlen üres járatot sem fedezhetünk fel, s az eredeti felvételen is közreműködő Sally Bradsaw operaénekesnő ezúttal több szerephez jut! A kevésbé ismert, ám a duó Discography című válogatáslemezén helyet kapó Rent viszont komoly átdolgozáson esett keresztül – a filmzenéiről (pl.: A part) is ismert Angelo Badalamenti alaposan átalakította e tételt. Szintén a mozikból lehet ismerős Craig Armstrong neve és munkássága, hiszen az ő nevéhez főződik a Moulin Rouge! zenei világa is, mely gyakran eszünkbe juthat a Pet Shop Boys varázslatos koncertfelvételének hallgatása közben. Elég csak a Casanova In Hell című számra gondolnunk, melyet az a Rufus Wainrwright énekel, aki a Nicole Kidman és Ewan McGregor nevével fémjelzett produkcióban is dalra fakadt. A Casanova In Hell egyébként nem az egyetlen felvétel a Pet Shop Byos idei úgy nagylemezéről. A Fundamental című albumról összesen hat szerzeményt találunk – pl.: The Sodom and Gomorrah Show, Luna Park, Integral, Indefinite Leave To Remain –, melyek közül egyértelműen a Numb szól a legszebben (van benne valami karácsonyi!). Nem mintha Mr. Tennant énekével bármi gond volna, sőt az átvezető szövegei frappánsak és viccesek is, de azért egy kicsit túlzás az összeállítás egyharmadát egyetlen korongról összeválogatni!
A formáció sokoldalúságából azért így is kapunk némi ízelítőt: a Nothing Has Been Proved például Dusty Springfieldnek készült annak idején (az énekesnő annyira elégedett volt e számmal, hogy a ’89-es nagylemezének is ezt a címet adta!), most mégis Neil énekhangján köszön vissza az erősen nyolcvanas éveket idéző nóta. A popmuzsikák sorából kilógó, fajsúlyos After All című például tétel Eisenstein Patyomkin Páncélos című alkotásához komponált PSB filmzene-lemezről való, de szintén csemege a Frances Barber előadásában felcsendülő Friendly Fire, ami a duó Closer To Heaven című musicaljéből való. Azért jól ismert felvételekből sincs hiány: a Jealousy-t mondjuk ezúttal Robbie Williams énekli, de az It’s Alright, az It’s A Sin és a West End Girl vonósokkal, fúvósokkal és valódi dobossal megszólaltatva fantasztikus! Kicsit fura, hogy a Leonard Bernstein-féle West Side Story-ból ’97-ben feldolgozott Somewhere nem kapott helyet, de a Concrete feliratot viselő koncertlemez ettől függetlenül is kiváló!

Tracklista:
CD1
1. Left To My Own Devices
2. Rent
3. You Only Tell Me You Love Me When You're Drunk
4. The Sodom and Gomorrah Show
5. Casanova In Hell
6. After All
7. Friendly Fire
8. Integral

CD2
1. Numb
2. It's Alright
3. Luna Park
4. Nothing Has Been Proved
5. Jealousy
6. Deaming Of The Queen
7. It's A Sin
8. Indefinite Leave To Remain
9. West End Girls

Balajti Péter

2006. 11. 14.