Mivel azonban a kiadói jogok nem náluk vannak így a régi nagy számok mind a két évvel ezelőtti pittsburgh-i koncertről szólnak, és a két stúdiólemez néhány dala szerepel még töltelékként. Nem hiszem, hogy a zenekar kapálózott volna két kézzel, hogy ezt a csalamádét összeszerkesszék. A zene persze nagyon is a helyén van. Hogy is lehetne másképp egy olyan albumon , ahol olyan southern-rock klasszikusok szólalnak meg, mint a Sturday Night Special, That Smell, Siple Man, a Sweet Home Alabama és természetesen a Free Bird.

A két stúdiólemez, a "Twenty" és az "Edge Of Forever" dalai is megállják a helyüket, csak kár őket a nagy sikerek árnyékában elővezetni. Azért nincs túl sok értelme ennek az albumnak, mert aki ismeri a zenekart, annak itt nemigen van keresnivalója, aki meg nem az ne innen ismerje meg. Várjuk a következő igazi lemezt, és könyörgöm , hívja már meg őket valaki egy jó füstös helyre!

Jónap Tamás

2000. 10. 19.