Ő azt műveli a legmagasabb fokon, amit mások kitaláltak. Sőt ezt teljesen egyéni módon teszi. Összetéveszthetetlen stílusa van, habár minden stílusban otthonos. Azon kevés jazz-zenészek közé tartozik, aki komolyzenét is tud játszani. Ez az iskolázottság érződik szerzeményein és játékán is. Zongorajátéka, billentése, frazeálása a legkiválóbb zongoristák sorába emeli, nem csak a jazzben. Amikor szintetizátorokon kezdett játszani, teljesen egyéni hangot ütött meg.. Bízvást állíthatjuk: bármely billentyűshangszeren felismerhető játéka. Még létezett Corea együttese, a Return To Forever, ám Coreát nem elégítette ki az ott végzett munka. Más irányú elképzeléseit szólóalbumokon valósította meg, melyeken együttesének néhány tagja is közreműködött. Három szólóalbumából trilógiát formált, amelyet az 1975-ös „The Leprechaun”, az 1976-os dupla „My Spanish Heart” és az 1978-as „The Mad Hatter” alkotnak. Tematikus egység valójában csak a „The Leprechaun” és a „The Mad Hatter” között van, a „My Spanish Heart” nem illik a két szélső lemez mesevilágába. Ám zeneileg, stilárisan valóban szoros a kapcsolat a három album között.

A CD-füzetben Armando „Chick” Corea beszámol hallgatóinak arról, miként fedezte fel magában a spanyol vért, és miként adott ennek zenei köntöst. Corea érdeklődése a nagyobb zenei formák felé fordult, mint pl. a szvit. Ehhez pedig összetettebb kompozíciókat és hangzást illesztett. Igazi fúziós zenét. Saját billentyűs hangszerei közötta Steinway zongorának és a szintetizátornak biztosította a főszerepet, a Fender zongora kicsit visszaszorult. Az Arriga vonósnégyessel és fúvósokkal színesítette és dúsította zenekarának hangját, elsősorban a „Spanish Fantasy” c. szvitben. Közreműködőnek megnyerte a korszak legjobbjait: Jean-Luc Ponty jazz-hegedűst, Steve Gadd dodost, Don Alias ütőst, és nem mondhatott le Stanley Clarke kivételes basszusjátékáról sem. Az énekszólamokat feleségére, Gayle Moranra bízta. Veszélyes spanyol zenét komponálni, mert akinek ez nincs a vérében, nehezen kerüli el a sekélyességet, a közhelyeket. Coreát tehetsége és ízlése ettől megóvta. Hallunk rumbát, szambát, tangót, de friss ötletekkel és nem utolsó sorban mondandóval átitatva.

Ez az album csupa élet, tűz és ritmus, mint a mediterrán levegő. Aki hallatára meg sem mozdul, az vagy süket, vagy béna. Az újrakiadáshoz az album végére illesztettek egy kiadatlan számot, amely különösebben nem emelte a lemez zenei értékét.

Jónap Tamás

2000. 08. 19.