Ez még csak egy vetülete az előadásnak, melynek nagyságát Gabriel 1994-es modenai koncertjeinek és „Secret World Live” c. videoshow-jának ismeretében is csak sejteni lehet. A zene megvalósításában régi társai – Shankar, David Rhodes, Tony Levin és a kameruni Manu Katché – mellett Paul Buchanan, Elisabeth Fraser, Iarla Ó Lionaird, Richie Havens, Neneh Cherry, Adzido, A Back Duke Band rezesei, a Dhol Foundation ütőhangszeresei és a világhírű Electra Strings vonószenekar működtek közre. Félelmetes tudású zenészek és énekesek képviselik kultúrájukat a szerző és producer, Gabriel által engedélyezett kereteken belül. Meglepő az indítás, ahogy Neneh Cherry és Rasco rap kombójával elővezetik a „The Story Of OVO” c. nyitányt, és később a „The Weavers Reel” a „The Time Of The Turning reprízében. A lemez egyik meglepetése Richie Havens jelenléte. Az egykori gospel- és folkénekes, a Newport Folk és a Woodstock fesztiválok résztvevője, a „Tommy” színpadi változatának szereplője a ’70-es évektől színészkedett is. Ezen képességeire a Show-ban is szüksége lesz feltehetően, a hangja ma is kolosszális.
A történet első színe a természeti világra és annak elsorvadására fókuszál ősi, nem egyszer XII. századi hangszereket vagy digeridoo – szólót (The Man Who Loved The Earth) applikálva a zenei álomvilágba. A második részben Gabriel által eddig nem használt technológiák és indusztriális elemek jelennek meg, végül mindent bele alapon „az integrált természeti és technológiai ipari környezet” egyfajta zenei realizálódása történik meg tökéletes összeforrottságban.

A Gabriel szólópályájának főbb vonásait jelentő lebegő zenék, meditatív pillanatok, a ritmusok heve és az érzékeny művész gyönyörű dallamai gazdagodtak ettől a simulékony birtokbavételtől. A „Low Light”, a „Father, Son” vagy a „Downside-Up” duettje apró részleteikben csodás parafrázisai is korábbi filmzenéinek, dalainak. A „Washing Of The Water” variált dallamának, a „Mercy Street” pulzáló ritmusainak, és mint kisérődallam, a „Here Comes The Flood” újboli felbukkanása lefegyverző élmény a korábbi változatok ismeretében is. A Dhol Foundation – már hazánkban is járt – indiai ütősei nem mindig „egyedit” alkotnak. Hol a „Steam”, hol pedig a ’82-es „Rhythm Of The Heat” felülmúlhatatlan ritmusszekcióit „renoválják”. A fentiektől nem elvonatkoztatva sem lehet belekötni a jelszónak is szájbarágós és meglehetősen – politikuson – tág értelmezesű „Holnapot csinálni ma” c. tízperces fergeteges befejezésbe, a szinte meghatóan naív szándékba.

Peter Gabriel pályája egyébként sem szűkölködött a „zenei szolgálatban”.
Hihetetlenül szép a lemezanyag, amely tartalmazza a show – színpad látványvilágát a „The Nest That Sailed The Sky” zenéjének kíséretében, és az „OVO” fiktív történetét is CD-ROM mellékletében. Gabriel nem tett hozzá újat korábbi önmagához, „csak” elképzeléseinek, titkos világának bűvkörébe vonta az ázsiai, afrikai, karibi, európai és ausztrál zenei kultúrák kincseit és hagyományait, melyek nagy része az elmúlt évtizedben az etnikumok szubkultúrájából a kortárs brit zenei élet alkotórészeivé és formálójává váltak szinte minden színtéren. Zsenialitása, érzékenysége ellenállhatatlan erővel varázsolt el, új háttereit adva éjszakai „röptéimhez”, megérintve és megszólítva tehetsége által, amelyben lehunyt szemmel is magunkra ismerhetünk.

Jónap Tamás

2000. 08. 19.