A divathullám elindítója után a követők is szép sorban adják ki második korongjukat, hétfőn például a Bloc Party rukkolt elő a második stúdióalbumával. A kakukktojás, a nem „hagyományos úton” befutott The Ordinary Boys (A hétköznapi fiúk) nevű banda azonban mindenkit megelőzött, 2005 júniusában a második, tavaly októberben pedig már a harmadik nagylemezét is megjelentette.

Félresikerült indítás utáni hatásos csel
A brightoni The Ordinary Boys a 2004 júliusában piacra dobott Over The Counter Culture című első albumán a kisvárosi fiatalok és a munkásosztály életérzéseit fogalmazta meg, de a célközönség inkább az ugyanezzel próbálkozó Hard-Fi nevű zenekar mellett tette le a voksát. A Samuel Preston énekes-gitáros vezette együttes a zenészszakmát sem győzte meg, túlságosan a The Clash és a The Jam örökségére támaszkodott, ráadásul a Brassbound címet viselő második lemezén még látványosabban nyúlta a példaképeket, kiegészítve a Madness-szel és a The Specialsszel. Úgy tűnt, a második album az első sorsára jut: nem lesz sikeres. Aztán kis csellel, alternatív módszer segítségével mégis befutott a zenekar. A frontember 2006 elején részt vett az angol Channel 4 tévécsatorna Celebrity Big Brother című valóságshowjában, a siker ennek tulajdonítható. Ráadásul Preston augusztusban feleségül vette a showt megnyert Chantelle Houghtont, és kapcsolatuk az év során folyamatos témául szolgált a brit bulvármédiának, ami további jótékony hatást gyakorolt a zenei karrierre. Az együttes újból kiadott, a brit kislemezlistán eredetileg a 16. helyig jutott Boys Will Be Boys című dala februárban a bronzérmes pozícióig vitte, miközben a gyorsan elfelejtett második nagylemez új erőre kapott, és szépen fogyott. Az ilyen műsorok körüli csinnadratta az esetek túlnyomó többségében csak ideig-óráig repíti a szereplőit a sikeresek közé. Preston és ezzel együtt a The Ordinary Boys viszont – úgy néz ki – huzamosabb időre is tud sikert kovácsolni belőle, harmadik albuma, a How To Get Everything You Ever Wanted In Ten Easy Steps is jól szerepel a listákon, főleg kontinensünk angolszász országaiban.

Búcsú a kisvárosi életérzés megfogalmazásától
A frontember a harmadik korong kiadása előtt komoly zenei változásokat harangozott be. „Sokan meglepődnek majd a lemez hallatán. Elkerülhetetlennek éreztük a radikális változtatást. Én megtanultam, hogy mindennél célravezetőbb, ha kockázatot vállalsz, és végrehajtod, amit akarsz” – nyilatkozta. A zenészek rájöttek, ennyire nem szabad a példaképek örökségére támaszkodni, és valóban irányt váltottak, jóval populárisabb hangzást céloztak meg. A szövegvilágban szerencsére tovább nem hajszolják a munkásosztály hősei státuszt – azt már úgyis elvették tőlük –, fő témául a hírnév: annak előnyei és hátrányai szolgálnak. A zenekar rajongótábora nem fogadta kitörő lelkesedéssel az albumot, de az elveszített rajongók helyett újak jönnek, Nagy-Britanniában ugyanis már három TOP 10-es sláger született róla. A beharangozójaként kiadott, a londoni rapperlány, Lady Sovereign közreműködésével készült Nine2five a kislemezlista hatodik helyéig jutott, majd a Lonely At The Up csípte meg a tizedik pozíciót, a harmadik dal, az I Luv U pedig a hetedik helyig vitte. (Új Szó)

Puha József

2007. 02. 11.