Az utóbbi hónapokban leginkább a melegek jogaival kapcsolatos nyilatkozatai és a házassága kapcsán került a címlapokra. Legutóbb pedig a születésnapja révén, március 25-én volt hatvanéves. Ebből az alkalomból most visszatekint a pályafutására, sőt a nosztalgiázást szegről-végről már tavaly elkezdte.
A legendás sztár 2006 őszén a hetvenes évek hangzásvilágához tért vissza. Ez amúgy is divat, egyre-másra tűnnek fel az évtized pop- és rockzenéjéből ihletet merítő (ezt-azt csúnyán lenyúló) együttesek, dalszerző-előadók, s ők – ha bevallják, ha nem – gyakran merítenek Elton munkásságából is. Az énekes válaszul megmutatta a trónkövetelőknek, hogy ki az úr. Sok év után végre olyan albummal rukkolt elő, amilyet régen vártunk tőle.
Még mielőtt rátérnénk a tavalyi csúcsmunkájára, írjunk néhány gondolatot az előzményekről is. 1975-ben jelent meg Elton és szövegíró partnere, Bernie Taupin közös lemeze, a Captain Fantastic & The Brown Dirt Cowboy, amely konceptalbum formájában örökíti meg kettejük közös sikertörténetét. A korong Nagy-Britanniában az eladási lista második helyét szerezte meg, az Egyesült Államokban ez volt a Billboard magazin történetének első nagylemeze, amely az összesítés csúcsán debütált. Nem sokkal később Elton és Bernie összeveszett, majd az énekes népszerűsége csökkenni kezdett. Azután kibékültek egymással, de Elton képtelen volt megfordulni a lejtőn. Pályája szempontjából „jól jött neki” Diana hercegnő halála, ami bizarr, de ez az igazság. A tiszteletére átírt Candle In The Wind sikerének hatására újra reflektorfénybe került, és a következő albumai az eladás szempontjából ismét jobban teljesítettek. A hetvenes évek aranykorszakát azonban nem sikerült visszahoznia, sőt megközelítenie sem, és ez bizonyára már sosem jön neki össze. Pontosabban: a siker tekintetében nem, a minőséget illetően ugyanis tavaly megidézte hetvenes évekbeli önmagát. Taupinnal úgy döntöttek, elkészítik az említett lemez második részét. A The Captain & The Kid – akárcsak az elődje – lazán összefüggő önéletrajzi ihletésű felvételekből áll. Elton végre bebizonyította, hogy még mindig jóval több van benne a sokszor már-már giccsesen csöpögős balladáknál. A szeptember 18-án megjelent albumról maxi CD formájában nem adtak ki dalt.
Elton idén tovább nosztalgiázik. Születésnapja alkalmából a New York-i Madison Square Gardenben adott koncertet, ahol 20 ezer rajongó előtt érdekes mód most hatvanadszor lépett fel. Március 26-án válogatáslemezzel rukkolt elő, amely a környékünkön Rocket Man – The Definitive Hits címmel került a boltokba. (Több változat készült belőle, címben is eltérőek.) Ez már a sokadik slágergyűjteménye – az előző, egy dupla válogatás 2002-ben jelent meg –, de az első, amely valóban átfogó összegzést ad a karrierjéről. A tizenhét dal tizenkét különböző albumról származik az 1970-es, nevét viselő Elton John címűtől a legutóbbi, a tavalyi The Captain & The Kid címűig bezárólag. A slágerdömpingből eredően természetesen nem a nagy rajongóknak, hanem elsősorban azoknak készült, akik kevésbé ismerik az énekes repertoárját. A korong Nagy-Britanniában az eladási lista ezüstérmes pozíciójában, az USA-ban a kilencedik helyen debütált – Elton az amerikai Billboard magazin összesítésén legutóbb 1992-ben szerepelt feljebb, a The One című nagylemezzel a nyolcadik pozícióban, az 1997-es The Big Picture cíművel szintén kilencedik volt. A szimpla CD mellett a kiadvány limitált dupla változatban is forgalomba került: a bónusz DVD-n öt eddig kiadatlan koncertfelvétel és öt videoklip kapott helyet.
Az énekesnek idén öt, a hetvenes évek első felében kiadott albuma jelenik meg felújítva deluxe verzióban: az Elton John, a Tumbleweed Connection, a Madman Across The Water, a Honky Chateau és a Don’t Shoot Me I’m Only The Piano Player címűek. A Goodbye Yellow Brick Road című pedig kétlemezes deluxe változatban kerül a boltokba. (Új Szó)

A Rocket Man – The Definitive Hits dalai
Cím Csúcspozíció Nagy-Britanniában A listán szereplés éve Az eredeti nagylemez
1. Bennie And The Jets 37 1974 Goodbye Yellow Brick Road
2. Philadelphia Freedom 12 1975 Captain Fantastic & The Brown Dirt Cowboy
3. Daniel 4 1973 Don’t Shoot Me I’m Only The Piano Player
4. Rocket Man (I Think It’s Going To Be A Long Long Time) 2 1972 Honky Chateau
5. I Guess That’s Why They Call It The Blues 5 1983 Too Low For Zero
6. Tiny Dancer – 1971 Madman Across The Water
7. Don’t Let The Sun Go Down On Me 16 1974 Caribou
8. I Want Love 9 2001 Songs From The West Coast
9. Candle In The Wind 11 1974 Goodbye Yellow Brick Road
10. Crocodile Rock 4 1972 Don’t Shoot Me I’m Only The Piano Player
11. I’m Still Standing 4 1983 Too Low For Zero
12. Saturday Night’s Alright (For Fighting) 7 1973 Goodbye Yellow Brick Road
13. Your Song 7 1970 Elton John
14. Sorry Seems To Be The Hardest Word 11 1976 Blue Moves
15. Sacrifice 1 1990 Sleeping With The Past
16. Goodbye Yellow Brick Road 6 1973 Goodbye Yellow Brick Road
17. Tinderbox – 2006 The Captain & The Kid

Puha József

2007. 04. 24.