Nehéz megfogalmazni a Rhapsody új művéről valami újat, és frappánsat. A fél éve megjelent "Thousand Flames" előzetes minialbum kapcsán amit írtam, ugyanúgy igaz erre is. A srácok továbbra is tartják azt az irányt, ami pár lemezzel korábbról indult. És habár jó pár ősrajongó tépheti a haját a populárisabb dallamok hallatán, azért a lemez mégiscsak félelmetesen lüktet. Szimfonikus kezdés, aztán máris belecsapnak a közepébe, nekünk pedig izzik a dobhártyánk. A dallamok szárnyalnak, a vokálok vaskosak és erőteljesek. A klasszikus hangszerelés tökéletes összhangban áll a metalos dallamvezetéssel. A sodró iram néha alábbhagy kicsit, de ez szinte szükséges is a nagy iramban. Rengeteg szép kórust is hallunk, amit sok klasszikus előadó megirigyelhet. A lemez végén következik a végkifejlet, a maga 19 percével. Három részből álló történetnek lehetünk fültanúi, mely a sötétség angyalairól szól. Szolidan csordogáló, flamenco gitártémával és hölgyi áriázással indul, majd alig két perc múltán belép a durvulás és minden folyik tovább a megszokott s megkívánt mederben. Lírai és szigorú részek váltakoznak, rövid narrációval közbevetve. A terjedelem ugyanakkor mégsem megy az változatosság rovására. Nincs egy üres perc sem a lemezen, és ha ezt a szintet az elkövetkezőkben is tudja tartani a csapat, akkor akár szélesebb közönség előtt élhetik át sikereik kivirágzását. A Rhapsody ismét magasabbra tette azt a szintet, amit nehéz lesz igényességben felülmúlni.

Jónap Tamás

2002. 05. 19.