A szintetizátor-alapú könnyűzenét játszó együttesek máig egyik legsikeresebb képviselője a Depeche Mode. Az évtizedek során két tagcserén is keresztülment formáció az utóbbi években igyekezett maximálisan kihasználni a technika nyújtotta lehetőségeket, így már a 2005-ös Playing Angel korong speciális kiadásán is komoly varázslatokkal találkozhattunk, hiszen a CD/SACD hibrid mellett helyet kapó DVD-n a teljes hanganyag térhatású, 5.1-es változata is helyet kapott egy közel félórás dokumentumfilmmel együtt!

Szép munka, a 3D-s hangzás pedig új szintre emelte a zenehallgatás élményét. Ki gondolta volna akkor, hogy egy évvel később a DM korábbi sorlemezeit is hasonló módon felturbózza majd?! Lássuk, mit tud a formáció 1981-es bemutatkozó nagylemezének különleges kiadása, melynek hanghordozói a gyűjtők körében oly’ nagy becsben tartott digipack-csomagban kaptak helyet!

A CD/SACD-n az újramasterelt 12 dal sorakozik, ám ha SuperAudioCD-lejátszóval, vagy ilyen korongokkal kompatíbilis Sony, illetve Philips DVD-lejátszóval rendelkezünk, akkor azok automatikusan a tökéletesebb hangreprodukcióra képes réteget fogják értelmezni. Más típusú DVD-lejátszók esetében érdemes a DVD-lemezt előnybe részesítenünk, mert bár e masinák szinte kivétel nélkül megbirkóznak a CD-vel, azért egy komolyabb sztereó rendszer esetén jobban kijön az LPCM-sztereó hangtartománybeli előnye. Arról nem is beszélve, hogy a házimozi-rendszerekkel rendelkező „hangfalgyűjtőkre” igazi varázslat vár, hiszen a térhatású keverés legalább akkora hangzásbeli élményt eredményez, mint amit a sztereó nyújtott a monóhoz képest! Megdöbbentően jól pozícionált hangok és effektek töltik meg a teret egészen új értelmet adva a huszonöt évvel ezelőtti felvételeknek. Nem beszélve arról, hogy a DVD a TELJES nagylemezanyag mellett négy, korábban csak kislemezek B-oldalain szereplő ráadást is tartalmaz, szintén tripla hangnormával! (A Just Can’t Get Enough remixe nagyszerű, fura az Any Second Now instrumentális változata, s bár kissé esetlen, nem vészes az Ice Machine, míg a Shout a felejtős kategóriába tartozik…) A korszakot zenével, archív felvételekkel és friss interjúkkal is felelevenítő, kifejezetten szélesképernyős megjelenítőkre optimalizált, angolul, németül, olaszul, spanyolul és franciául is feliratozható dokumentumfilm szintén érdekes és hasznos lehet a rajongóknak! (Bár a Playing Angel sajtótájékoztatójával indul a műsor, egy gyors visszapörgetés 1981-be röpít! Az egykori tagok is mesélnek a megalakulásról, az akkori tervekről, az énekes-választásról, az első fellépések emlékeiről, a lemezborítóról és az első TV-szereplésekről…) A kiadványhoz tartozó füzet pedig nemcsak az összes dalszöveget (a ráadásdalokét is!) tartalmazza, de ritkaságszámba menő fotókkal is bír.

Ami a zenéket illeti, a 16 felvételt illeti, közülük tizennégyet az a Vince Clark jegyez, aki a nagylemez megjelenését követően kivált a bandából és előbb a Yazoo-val ért el sikereket, majd az Erasure-rel talált igazán magára. (A fennmaradó két nótát – Tora! Tora! Tora!, Big Muff – Martin L. Gore jegyzi, aki aztán a zenekar legfontosabb dalszerzőjévé lépett elő.)

A hangzás mai füllel nézve túl egyszerűnek tűnik, de ne feledjük: negyedszázaddal ezelőtti hangszerelésről van szó! Bár az album záródala, a Dreaming Of Me volt az együttes első hivatalos kislemeze, a második maxinak már a korong nyitódalát, a New Life-ot választották, mely annak idején az angol Top 20-as kislemez-listára is felkerült! Az igazi befutónak azonban egyértelműen a Just Can’t Get Enough bizonyult: a Depeche Mode első Top 10-es nótája azóta is koncertkedvenc – a Touring Angel repertoárját is erősítette!
A Speak and Spell nótáinak többsége – mai füllel hallgatva – alapvetően refrének és fődallamok terén küzd hiányosságokkal, ám Vince Clark fel-felbukkanó harmóniáiban felfedezhető a tehetség (az I Sometime Wish I Was Dead és az akkori koncerteken szívesen játszott Photography szintibetétjei például hibátlanok). A Boys Say Go! erőltetetten pörgős tempója ugyan sután hat, bár a Nodiscoban már felfedezhető a DM-védjegyszerű hangzásreceptje! Bár kislemezre nem került, remek a Photographic című dal, illetve az Any Second Now (Voices) – utóbbi érdekessége, hogy nem azt nem az akkor még kiforratlan énekhangú Dave Gahan szólaltatta meg, hanem Martin L. Gore!
Osztályozás szempontjából azért nehéz a helyzet, mert a zene mai füllel hallgatva nagyon halvány közepest (ezúttal kivételesen sokat ront az összképen a két Gore-szerzemény...), míg a kivitelezés csillagos ötöst érdemel.

Tracklist
CD/SACD
1. New Life
2. I Sometime Wish I Was Dead
3. Puppets
4. Boys Say Go!
5. Nodisco
6. What’s Your Name
7. Photographic
8. Tora! Tora! Tora
9. Big Muff
10. Any Second Now (Voices)
11. Just Can’t Get Enough
12. Dreaming Of Me

DVD
1. New Life
2. I Sometime Wish I Was Dead
3. Puppets
4. Boys Say Go!
5. Nodisco
6. What’s Your Name
7. Photographic
8. Tora! Tora! Tora
9. Big Muff
10. Any Second Now (Voices)
11. Just Can’t Get Enough
12. Dreaming Of Me
(LPCM sztereó, Dolby Digital 5.1, DTS 5.1 hangsávok)
+
Ice Machine
Shout
Any Second Now
Just Can’t Get Enough (Schizo Mix)
(LPCM sztereó, Dolby Digital 5.1, DTS 5.1 hangsávok)
+
Depeche Mode 80–81 (Do We Really Have To Give Up Day Jobs?)
(anamorfikus 16:9-es kép, LPCM sztereó hang)

Balajti Péter

2007. 05. 24.