Céline Dion menedzsmentje most sem bízott semmit a véletlenre. Az új album dalait Jovette Alice Bernier, Janette Bertrand, Denise Bombardier, Marie Laberge, Lise Payette, Nina Bouraoui, Françoise Dorin, Nathalie Nechtschein, Christine Orban és George Sand írta, akik jelenleg a világ legelismertebb női rímfaragói.

Annak sem kell megijednie, aki esetleg idegenkedik a francia nyelvtől, Dion most is mesés énekhangja ugyanis remekül párosul a gall szövegvilággal. Az album egyszerűen hibátlan. A D’elles lágy, vonósokkal kísért melódiákon kívül igazi popdalokat is tartalmaz, abszolút rádióbarát, a francia nyelv ráadásul egészen különös ízt ad a korongnak.

Nem véletlenül a harmadik helyre sorolt A Cause (Azért, mert…) lett az első kimásolt kislemez, kétségtelenül ez az album egyik legszebb dala. Ugyanakkor az összes felvétel dicséretreméltó, hiszen ügyesen váltakozik a hangulat, a feszültség és a hangszerelés megválasztása is. Vannak trackek, amelyek tele vannak energiával (pl. Immensité), ezek után pedig mindenhol olyan felvétel következik, amely lágy és csendes, és több esetben még dob sincs benne (pl. Je Cherche l'Ombre).

Aki számára az énekesnő legszebb szerelmes dala a My Heart Will Go On, meg fog lepődni. Dion ugyanis hangban és lelkiállapotban is teltebbnek és egészebbnek tűnik, mint az éppen tíz éve elkészült Titanic idejében; remek példa erre a Lettre De Georges Sand A Alfred De Musset és a Berceuse.

Céline Dion egyébként először április 13-án beszélt az új lemezről egy párizsi rádióban, a Chérie Fm-en. Az egyórás interjúban elmondta: karrierje során eddig ezen az albumon dolgozott a legtöbbet, és a D’elles-t kifejezetten a nőknek írta. Erről árulkodik a trackekcíme is, pl. Ha csak egy nő marad, A Díva, Bölcsődal.

Céline munkásságának egyik legfontosabb mérföldköve ez a lemez. Az énekesnő nagyszerű formában van, és remélhetőleg nem ez lesz az egyetlen francia nyelvű munkája.

Juhász Gergely

2007. 07. 05.