A 15 Grammy-díjjal kitűntetett Bruce Springsteen az egyik legutóbbi „arany gramofonját” a Legjobb tradicionális népzenei album kategóriában kapta a We Shall Overcome: The Seeger Session korongért (a lemez csak az Egyesült Államokban félmilliónál is több példányban talált gazdára!), melyről 10 nótát gyűjtött össze, s csapott egy sor saját szerzeményéhez. 17 kísérőzenész társaságában (köztük felesége, az akusztikus gitáron játszó és éneklő Patti Scialfa!) kelt útra, s a tavaly tavaszi New Orleans-i bemutató után egy tízállomásos európai fellépés-sorozaton, majd az Egyesült Államokban tartott közel húsz koncertet, hogy aztán újra az öreg kontinenst járja be, egy kissé alaposabban – Olaszországtól kezdve Spanyolországon, Németországon, Belgiumon, Svédországon, Hollandián, Dánián és Norvégián keresztül egészen Angliáig és Írországig. A turné utolsó előtti állomásán, Dublinban, három egymást követő estén is színpadra állt a társaság. A kilenc kamerával, HD-minőségben forgatott show egyébként nemcsak dupla CD-n, de DVD-n és BLU-RAY-en is piacra került (egyike az alig húszféle koncertanyagnak, mely az új formátumban is debütál!).

A DVD a hangulatos és szép menüből elérhető hangsávbeállítások után – PCM sztereó és Dolby Digital 5.1-es lehetőségek közül választhatunk, de hangrendszerünk alapján bármelyik mellett is döntsünk, kitűnő hangélményben lesz részünk – máris indulhat a kétórás műsor!
Az anamorfikus szélesvásznú, inkább filmes jellegű, mint tűéles HD-képpel bír, mely hamar megszokható, ráadásul ez a képi megoldás jobban is illik a dalokhoz és az előadáshoz.
Ne számítsunk látványos díszletre, jelmezekre vagy koreográfiára, s az operatőri bravúrokat kedvelők sem lesznek elkényeztetve: ez a produkció az örömzenélésről szól!
Dalok, melyek nem csak úgy íródtak, s nem véletlenül maradtak/maradhattak fenn: e nótákban egyetemes emberi érzések, fájdalmak, boldog pillanatok, s olykor egész sorsok bújnak meg, bontakoznak ki, elevenednek meg.
Bár a buliindító Atlantic City egy negyedszázados Springsteen-szerzemény, az egykori Top 10-es rocknóta azonnal megadja az alaphangulatot. Majd jön a country-csemege, az Old Dan Tucker, mely szintén kiváló darab, de valahogy mégsem passzol a nyitódalhoz – a koncertfilm rendezője egy-két esetben nem túl szerencsésen piszkálta meg a dalsorrendet (ami egyébként mindhárom fellépésen eltérő volt).
A táncolható Old Dan Tucker és a visszafogottabb Eyes On The Prize, valamint a címéből adódóan is pergő Jesse James illenek egymáshoz, de nem lóg ki a sorból a 2002-es Springsteen-remek, a Further On (Up The Road) sem, melyben a kísérőzenészek közül többen is teljes sorokat énekelhetnek!

A többféle gitárt is megszólaltató Springsteen fúvós, billentyűs, vonós, húros és ritmust adó, közel másféltucat muzsikusának körében ugyan viszonylag kis mozgástérrel bír, de szemmel láthatóan cseppet sem bánja a korlátozott lehetőségeket, mi több, örömmel engedi érvényesülni a zenekar többi tagját is! A My Oklahoma Home során kedvesen, de határozottan előretolja a bendzsón játszó Greg Lisztet, hadd fürödjön meg a fiú a közönség szeretetében, s több alkalommal is lehetőséget biztosít nemcsak a szólózóknak, de a dalos kedvű kollégáknak is, akikből olykor rögtönzött női-, illetve férfikórus alakul!

Az ősrégi O Mary Don’t You Weep spirituálé kapcsán előkerül a zongora is, míg a bő százéves munkadal, az Erie Canal a hosszú ideje tartó, kemény, embert próbáló feladatról mesél – kitartásra ösztönző tempóval és keserédes dallammal. Tökéletes folytatás az alig kilencven évvel később született If I Should Fall Behind, mely során férj és feleség együtt énekel a színpadon. Az „első blokk” végét lezáró Mrs. McGrath az est egyik legnagyobb tapssal jutalmazott darabja: az ír háborúellenes ballada sorai közel kétszáz éves múltra tekintenek vissza!
A rétegváltással járó pillanatnyi szünetet diszkrét elsötétedéssel eltüntető megoldásra nem lehet panaszunk, pláne, hogy utána egy olyan nóta következik, melyhez a Főnök – a New Orleans-i események kapcsán – hozzáírt pár sort (How Can A Poor Man Stand Such Times and Live)! A „második felvonásban” is helyet kap egy spirituálé, a Jacob’s Ledder, melyet két további Springsteen-szerzemény, köztük az est egyik leghosszabb dala, az Open All Night követ. A Pay Me My Money Downnal a közönséget megénekeltető muzsikusok egy rövid időre levonulnak ugyan a színpadról, hogy Bruce egyetlen gitárral kísérje sokezres kórusát. A Growing Up során előkerül egy szájharmonika is, az általában gyors változatban ismert When The Saints Go Marching On ezúttal lassú formában csendül fel, ám egy ilyen est csakis örömmel teli fináléval érhet véget, így a This Little Light Of Mine gospel-szárnyalása, a hazafias American Land, illetve a dalszerző-előadó legelső albumáról való Blinded By The Light nagyszerű és jókedvű befejezést kerítenek e nagyszerű koncertnek, melyen szemmel láthatóan mindenki őszintén jól érezte magát, s e hangulat bizony a felvételen is átjön!
(Sajnos a záródal képére rákeverték a stáblistát, pedig az elfért volna közvetlenül a koncertfelvételt követő öltözői folyosón rögzített spontán éneklés részlete előtt is!)
A főmenüből külön-külön indítható két ráadás nóta felvételéért további jó pont jár! Ez bizony valódi ünnep és valódi élmény!

Tracklista
1. Atlantic City
2. Old Dan Tucker
3. Eyes On The Prize
4. Jesse James
5. Further On (Up The Road)
6. O Mary Don’t You Weep
7. Erie Canal
8. If I Should Fall Behind
9. My Oklahoma Home
10. Highway Patrol
11. Mrs. McGrath
12. How Can A Poor Man Stand Such Times and Live
13. Jacob’s Ladder
14. Long Time Comin’
15. Open All Night
16. Pay Me My Money Down
17. Growin’ Up
18. When The Saints Go Marching On
19. This Little Light Of Mine
20. American Land
21. Blinded By The Light
Ráadás:
22. Love Of The Common People
23. We Shall Overcome

Balajti Péter

2007. 07. 07.