A Scream a korábbi két német nyelvű lemezük kedvenc dalainak angolosított verziója. Irány a nyugati piac!

Az amúgy minden egyediséget nélkülöző pop-rock cucc különböző bandák hatásaiból építkezik, azokból lett összelopkodva, pl. HIM. Önmagában nem rossz, jól szól, és zeneileg vannak kifejezetten jó megoldások, de itt inkább az alap elvekkel van gond. A rock nem arról szól, hogy megcsinált emberek, producerek által sikerre visznek egy produkciót. A siker persze csak idézőjeles, és felszínes, hiszen nem szól másról, minthogy minél több lemezt, pólót, bögrét, és még sok egyéb idiótaságot adjanak el az erre fogékony, épphogy pelyhedző tiniknek.

A rockzene folyamatos építkezésből, az egyének alkotóerejéből, zenei tudásából történő önkifejezésre kell hogy épüljön. Ha a Tokio Hotel 10 év múlva is létezni fog ebben a felállásban, akkor át lehet őket értékelni, de addig felejthető szégyenfolt marad, amit más zenei műfajokban még el lehet fogadni, de a rockban nem. Lehetne tovább ragozni, de nem érdemes.

Gab

2007. 08. 26.