Lemezajánlók
Radiohead: In Rainbows

Ha két Radiohead-rajongó manapság összefut valahol, elsőként bizonyára nem az új dalokat vitatják meg, hanem megkérdik egymástól, hogy mennyit fizettek értük.
Mint arról mi is hírt adtunk, az oxfordi zenekar hetedik, In Rainbows című stúdióalbuma egyelőre csak letölthető formátumban szerezhető be. Az együttes saját maga árulja a világhálón. Hanghordozón csak később kerül a boltokba. Élvonalbeli sztárzenekar még nem folyamodott ehhez a terjesztési módszerhez, hetekkel, sőt hónapokkal a hivatalos (fizikai) megjelenés előtt. Ráadásul a zenészek nem szabtak hozzá árat, magyarán: mindenki annyiért veszi meg, amennyiért akarja. A rendszer bármekkora összeget elfogad, de akár ingyen is letölthető. A BBC kritikusa – saját bevallása szerint – nulla fontért „vette meg”, hozzátéve, hogy ennyit is ér. Meglepődtem a kijelentésén, mert ez természetesen nem igaz, bár a lemez valóban megéri az árát… Az eddigi adatok szerint egyébként a vásárlók harmada töltötte le ingyen, és átlagosan négy fontot fizettek érte. Miután bejelentették az album rendhagyó terjesztési módját, egyértelművé vált, hogy akármilyen csodás szerzeményeket is vonultat fel, a közvéleményben leginkább a rendhagyó kiadás kapcsán marad emlékezetes. A zenetörténetben meg főleg.
Az 1991-ben megalakult Radiohead az utóbbi tizenöt év egyik legelismertebb, legfontosabb és legbefolyásosabb brit együttese. Az 1997-es OK Computer című nagylemezét több szakmabeli a kilencvenes évek legjelentősebb korongjának kiáltotta ki, és nem csak Nagy-Britanniában. „A frontember, Thom Yorke teljes harckészültségű világlátásából, valamint a zenekar epikus gitáralapú rockjára és elektronikus hangzavarára alapuló zenéjéből született OK Computer csúcsmunka. Előre vetítette a következő évek irányzatát, ez lett a mérvadó” – nyilatkozta róla a közelmúltban Chuck Klosterman amerikai zenei újságíró.
Az In Rainbows című új album negyvenkét és fél perces, mindössze tíz szerzeményt tartalmaz. Az együttes ilyen rövid lemezt karrierje kezdetén készített: az 1993-as Pablo Honey című első albuma valamivel több mint negyvenkét perces, és tizenkét felvétel hallható rajta.
A zenészek – korábbi elmondásuk szerint – valami egészen újat akartak létrehozni. A második nagylemezük, az 1995-ös The Bends óta mellettük dolgozó Nigel Godrich producer helyett egy másik szakemberrel, a rocktól a popon át az elektrozenéig már minden stílusban bizonyított Mark ”Spike” Stenttel kezdtek dolgozni 2006 tavaszán. Az új dalokat élőben tesztelő (tehát a többségét már ismerhettük a fellépésekről), a tavaly májustól augusztusig tartott, a budapesti Sziget Fesztivált is érintett turnéjuk után azonban visszahívták Nigelt, és vele öntötték végső formába a szerzeményeket. A felvételek valamiért új hangszerelést kaptak. Szerintem hiba volt áthangszerelni őket, az élő verziók jobban szóltak. A stúdióváltozatok túlságosan sterilek. Az eredeti elképzelés, a kísérletezős jelleg mindvégig jelen van: a hangulatok és tempók folyamatosan váltják egymást.
A korong elborult ritmusokkal veszi kezdetét. A dinamikus 15 Steps futurisztikus alapú: éles gépi dobokkal, erős gitártémával és artikulált énekkel indul, majd felbukkan benne egy breakbeat-betét és „hej”-t kiáltó gyerekkórus. Ezt a gyors tempójú, torzított gitárzúzós, a Pearl Jam hangzásvilágát idéző Bodysnatchers követi. Thom éneke mindkét dalban a harmincegyedik életévében 1997-ben elhunyt amerikai énekes-dalszerző-gitáros, Jeff Buckley előadásmódjára emlékeztet. Ezután nyugodt, lírai szerzemény következik. Az OK Computer melankóliáját idéző szívbemarkoló Nude az említett album idejéből származik – a lemezhez kapcsolódó turnén bemutatott felvételből végre stúdióváltozat készült. A negyedik, a Weird Fishes/Arpeggi kurta groove-ra épülő gitárbontogatós dal. Az ötödik, az All I Need billentyűn és triphopos ritmusokon alapul. Ezt követően a dobmentes, akusztikus gitárral és vonósokkal kísért Faust Arp következik. A hetedik, a visszhangosan csattogó ritmusú Reckoner több zenei stíluselemből épül fel. (Semmi köze az ezredforduló környékéről ismert azonos munkacímű koncertszerzeményhez.) Ezután két fülbemászó, szinte már rádióbarát felvétel hallható: a finoman lüktető, nyugis, elszállós, reggae-s House Of Cards és a végig gyors tempót diktáló, hozzá akusztikus gitárt használó Jigsaw Falling Into Place. A zongorára épülő, gitármentes Videotape gyönyörű, felemelő lezárása a korongnak – az utolsó másfél perc instrumentális. Az album tele van olyan apróságokkal, amelyek csak többszöri meghallgatás után fedezhetők fel. A szövegvilág politikai felhangoktól mentes, ami meglepetés a két legutóbbi Radiohead-lemez: a 2001-es Amnesiac és a 2003-as Hail To The Thief, valamint Thom tavaly kiadott gitármentes The Eraser című szólóalbumának erős politikai tartalma után. Ezúttal a bizonytalanság, a szorongás, a vágy, a kísértés és a csábítás a fő témák.
Az In Rainbows rövidesen fizikai formátumban is napvilágot lát: a zenekar honlapján negyven fontért már most előjegyezhető a december 3-án kiadásra kerülő díszdoboz, amelyben a CD nyolc új felvételt tartalmazó bónuszkoronggal és egy könyvvel egészül ki. Dupla bakeliten is beszerezhető lesz. Szimpla CD-n is megjelenik majd, valamikor 2008 elején. Igaz, lemezszerződés még nincs. Többen is versengnek az együttesért. (Tehát a Radiohead sem kiadók nélküli világban képzeli el a jövőjét, legalábbis egyelőre még nem…) A korábbi cége, az EMI alá tartozó Capitol Records mellett a Warner Music és a Columbia Records is szerződtetni szeretné, sőt a Paul McCartney és Joni Mitchell albumát kiadó kávéházlánc, a Starbucks idén indult Hear Music nevű zenei cége is kivetette rá a hálóját. Egy hírportál szerint két független kiadó a legesélyesebb. Az együtteshez közeli forrásból értesülve biztosra veszi, hogy az Egyesült Államokban az ATO Records, Nagy-Britanniában a frontember, Thom szólólemezét is forgalmazó XL Recordings lesz a befutó. (Új Szó)
2007. 11. 02.
További Radiohead cikkek
Neked mi a véleményed?
Nem regisztrált felhasználók csak nick-név megadással szólhatnak hozzá a fórumhoz.
Belépés » | Regisztráció! » | Miért is legyek regisztrált felhasználó? »
Imádom a music.hu-t!
Lemezajánlók

Süle Zsolt: Zöld a május (Magneoton)
Az elmúlt hónapokban kevés olyan hanghordozót vártam annyira, mint Süle Zsolt CD-jét.

The Greatest Showman: Reimagined (Atlantic Records)
Tavaly – több év kihagyás után – újra fénykorukat élték a filmzenei albumok, jóval többet adtak ki b..

Margaret Island: III (Gold Record)
„Zeng az ég, és suttogják a fák a változást. Nyílik már a hóvirág, épül már az új világ” – hallható ..
Koncert & party beszámolók

Havasi koncert-beszámoló – lehet ennél jobb?
Mivel lassan 6 éve ott vagyunk minden év végi Havasi koncerten, ezért volt már bőven tapasztalatom m..

Ákos koncert – a legjobbkor
Odafelé még azon töprengtem, vajon mennyire nyomja majd rá a bélyegét az estre az a méltánytalan, öv..

Ha ezt Bocelli láthatná... Havasi koncert show
Megvolt az idei Havasi show is, és aki eljutott valamelyik koncertjére (idén kettőt láthattunk, egy ..
Hírek

39. Brit Awards: a The 1975 és Calvin Harris duplázása
A londoni The O2 Arenában kiosztották a brit könnyűzene legrangosabb díjait. A gálaest legnagyobb gy..

Listamustra 2019/7. hét
Az USA-ban a Backstreet Boys orlandói együttes kilencedik stúdiólemeze, a DNA az élről a 24.

Listamustra 2019/6. hét
A 7 Rings című dalával hódító Ariana Grande után másodikként a Backstreet Boys írta be magát 2019 ze..
Interjúk

Amikor vége az utolsó dalnak is…
1975-ben, Koncz Zsuzsa kísérőzenekaraként lépett színre a Korál. Balázs Fecó azonban többre vágyott,..

Volt egyszer egy vadkelet
Kóbor János 2006-ban, az Égi jel kiadása után azt mondta, minden bizonnyal ez az Omega utolsó stúdió..

A zene összeköt, a Bažant helyrehoz
Azt mondják, a malmaik sosem őröltek olyan lassan, mint az elmúlt hónapokban. Karácsonyra ígérték, a..