Éppen mikor a „jópofa strici” feliratú skatulyába zártam volna Dopeman-t, jött a hír, megjelent új lemeze Az országház fantomja címen. Már az album címét is sokként éltem meg, melynek következtében a szemem előtt láttam a parlament dísztermének csillárján lógó, álarcos Dopeman-t. A borítóról egy nagyon szigorú, karakteres Dopeman nézz ránk háttérben a kivilágított országházzal. Ez mind semmi a számok címeihez képest, azok aztán szigorúak. Ha nem ismertem volna az előadó korábbi munkáit is biztosan, meglepett volna CD 2. száma mely a Megba..lak nevet kapta a keresztvíz alatt. Szerencsére az albumon ismét felfedezhető a Dopeman-i védjeggyé vált artikulátlan „őőőő” kiáltás amit nagyobb hangerővel történő hallgatás után a szomszédom mindig megkérdezi nincs-e szükségem segítségre. A lemezen sok ismert előadó mellett /Döglégy tábornok, Subbass Szabi/ szerepel egy tehetséges de ismeretlenebb arc, Kicsi Tyson. Kettejük /mármint Dopeman és Tyson/ duója a Lopni című számban csúcsosodik ki, melyben megéneklik a kétkezi munka gyötrelmeit és ígéretet tesznek egy a BTK paragrafusaiban szereplő haszonszerzésből elkövetett erőszakos behatolásra. Az album nem okoz csalódást egy Dopeman rajongónak sem, kemény szövegek, kidolgozott zene, bitang megszólalás. Végezetül had idézzek kedvenc Lopni című számomból –„Lopni, megyünk lopni, a Pityinger meg a Váradi, Lopni megyünk lopni és senki nem szól ránk”-. Én inkább megvenném az albumot hogy ne kelljen rájuk szólnom.

Traubiszadó

2002. 06. 17.