A nem túl ötletes borítót idéző puritán menüből startoló, sztereó és Dolby Digital 5.1-es hanggal, illetve anamorfikus szélesvásznú képpel reprodukált műsor egy fekete-fehér csapatbeszélgetéssel indít. Ez általában rossz jel – az ilyen típusú kezdetekből gyakorta lesz olyan produkció, melynek minden vagy legtöbb dala közé kérdezz-felelek részleteket vágnak be, hazavágva a tökéletes koncertélményt. A félelem szerencsére alaptalan: egy-két dal közé ugyan bevágnak néhány színpad alatti jelenetsort, de egyik sem zavaró, sőt, kifejezetten illik a produkcióhoz. A két felvonásból álló előadás szünetében pedig a két T-betűs, Timberlake és Timbaland kapnak szót – 2 percre.

A felvezető talk-show után a színpadra lépés előtti pillanatokból összevágott montázsnak lehetünk szemtanúi, s miközben dübörögnek a nyitóeffektusok, a kép lassan átvált színesbe. Az operatőr Justinnal együtt lép a közönséghez emelő szerkezet talapzatára, visszaadva a nagy találkozás vizuális élményét onnan, ahonnan (szinte) sosem láthatjuk azt: a sztár szemszögéből!

Hihetetlenül sok, 43 kamera áll bevetésre, hogy a lehető legtöbb szögből és nézőpontból, a lehető leghatásosabb módon adja vissza a kétórás előadást. Egy komolyabb koncert feleennyi képrögzítő szerkezet segítségével is kitűnően megörökíthető, csakhogy a Futuresex/Loveshow egyik legfontosabb része az a Madison Square Garden középső részét betöltő rafinált színpad-kompozíció, mely kör alakú központi résszel, előre és hátra nyúló kifutóval, jobbra és balra elterülő kiszögeléssel és kétoldalt enyhén megsüllyesztett zenészrésszel, illetve hengerpalást-szerű vásznakkal, döbbenetes fény- és lézertechnikával, liftekkel és mozgatható pódiumokkal megpakolva fokozza a tervezők, rendezők, koreográfusok és muzsikusok által megálmodott élményt.

Az ingben, nyakkendőben, mellényben és öltönyben, valamint a tökéletes eleganciát hazavágó, ámde a zseniális táncbetéteknél kifejezetten hasznosnak bizonyuló fehér tornacipőben érkező énekes végig középpontban van, de teszi ezt úgy, hogy a komoly szerepet kapó háttérénekeseit legalább annyira (ha nem jobban!) bevonja a buliba, mint a táncosokat! A feladat nem kicsi, hiszen a nézők által körbevett területet úgy kell uralni, hogy bárhol is helyezkedjenek el a rajongók, végig érezniük kell a kapcsolatot kedvencükkel. A vágóképeket látva és a dalokat követő ovációkat hallva mindez sikerül, bár odahaza a képmegjelenítőnk előtt ülve mi mindig a legjobb szögekből láthatjuk a koncertet. (Érdemes megfigyelni, hogy a készítők milyen trükkökkel és módszerekkel érték el e bravúrt! Pl.: Justin kezébe vett kamerával ad képet magáról, melyet gigantikus vásznakra vetítenek, a színpad közepén zongorázó előadó hangszerével együtt körbeforog, a nonfiguratív alakzatú emelvényrendszer négy ellentétes pontján mozgó táncoslányok mindegyikénél tiszteletét teszi az est sztárja stb.)

A koncertprogram az aktuális album címadójával indít, de a show során a teljes nagylemezanyag felcsendül. Nem hiányozhat a menü alatt is hallható listavezető, a My Love, a tízpercessé duzzasztott – szintén első helyen végzett – What Goes Around… Comes Around és a vendégművészként közreműködő Timbalanddel közösen előadott, több kontinensen is abszolút sláger, a SexyBack sem. (A nagytestű sztárproducer egyébként az első felvonás végére tartogatott Chop Me Up-ban is teljes erőbedobással részt vesz.) Természetesen Justin 2002-es szólóbemutatkozását is több remek nóta képviseli: a borítóján Timberlake nevét elsőként viselő maxi, a Like I Love You rögtön a nyitódal után csendül fel – a művész hol fehér gitárt ragad, hol beugrik a táncosai közé osztozni a koreográfián, a kiállásban pedig köszönti az egybegyűlteket, de a Señoritára sem kell sokat várni. A Rock Your Body a második felvonás startnótájaként hibátlan választás, s szintén ebben a blokkban kap helyet a Justified album legsikeresebb darabja, a Cry Me A River is.

S hogy milyen a show? A szétbontott cím tökéletesen kifejezi azt!
Futurista: előremutató színpad- és hangképeivel, technikai megoldásaival (csak az kerül feltűnés nélkül a színpadra, amire/akire az adott dalban szükség van), Michael Jacksont idéző, de mégsem koppintó koreográfiáival.
Szexi: melltartót kivillantó/kitoló női kosztümök, a Damn Girl fehérneműs lebujmutatványai és a Summer Love félreérthetetlen mozdulataival.
Szerelmes: lírai dalok sora járja körül a legszebb érzés fokozatait a Gone, a Take It From Here és a Last Night alkotta egyveleggel az élen.
Hangzás: az albumról ismerős, Hi-Tech stúdióbűvészkedéssel kikevert zenék és hangok élő hangszereket első helyre helyező, de azért a speciális effekteket sem teljesen nélkülöző sajátos reprodukciója bámulatos zenei környezetet teremt nemcsak Justin Timberlake, de kiváló háttérénekesei előadásához is, nem beszélve azokról a kis finom elektromos gitáros, beatbox-os és egyéb betétekről, amik még tovább színes színesítik a dalokat.

A SexyBack torzítós-zúzós fináléja mozgásba hozza a New York-i intézményt megtöltő embertömeget, ám a kétórás buli végi extázis után még visszatér a kulcsfigura, hogy ne csak megfürödjön a sikerben, de szavakba is önthesse mindazt, amit számára ez a fergeteges koncert jelent. Az interjúkban nagydumás huszonéves azonban ezúttal – a benne kavargó érzéseknek és felfokozott lelkiállapotnak köszönhetően – nehezen találja a szavakat. A búcsúdalnak szánt (Another Song) All Over Againnel azonban visszatér a hangja, s olyat énekel, hogy csak na!

A 85 perces, anamorfikus szélesvásznú képű extralemez tartalma kellően változatos: a szűk negyedórás werkfilmben a színpadi és színpad körüli szakemberek beszélnek a turnéról, a szakmai múltjukról, a bekerülésről és a bennmaradásról, illetve az egymáshoz való viszonyukról. A koncertfilm elejére bevágott csapatinterjú-montázs teljes, harmincperces anyaga felszínesnek tűnő kérdések sorával (Kinek a zenéjét szeretitek a legjobban? Mi a kedvenc Halloween-jelmezetek stb.) próbál betekintést nyújtani a táncosok, zenészek, énekesek gondolataiba, lelki világába, igaz, az ezúttal egyenlőnek tűnő arcok gyakran igyekeznek mindenből viccet csinálni. (Pl.: – Justin abszolút otthon érzi magát a színpadon. – Pedig nem ott lakom!) Természetesen az est főszereplőjének is jár egy – koncertrészletekkel teletűzdelt – interjúfilm, mely során nemcsak a helyszínről, de a dalokról, a koncertfelépítésről és sok egyébről is szó esik. A nyúlfarknyi színpad alatti világot bemutató szösszenetet nézve ráeszmélhetünk, hogy a technika, az átöltözők és gyakorlatilag minden színpadon felbukkanó résztvevő „a világot jelentő deszkák” alatt bújik meg – a sok egyéb kellékkel és jelmezzel együtt, melyet praktikusan járhatónak és átláthatónak kellett megépíteni, még ha a közönség számára mindvégig láthatatlan is marad. A zenét és videót kedvelők is találnak csemegét a ráadáskorongon: a Lovestoned című nóta újrakevert változatához a koncertfilmből mixeltek zseniális vizuális szemfényvesztésekkel megpakolt képanyagot.

Ne tévesszen meg senkit a viszonylag egyszerű digipack-borító, s Justin borostája ellenére is kamasz ábrázata: vérprofi show-t kapunk, fantasztikus színpadképpel és maximálisan együtt/működő csapattal, ráadásul a dallista felépítésének köszönhetőn azok is ráérezhetnek Timberlake sikerére, akiknek nem jön be annyira a Timbaland-féle modern tánczene-vonal.

Tracklista
1. DVD
1. Opening Conversation (Felvezető beszélgetés)
2. Futuresex/Lovesound
3. Like I Love You
4. My Love
5. Señorita
6. Sexy Ladies
7. Until The End Of Time
8. What Goes Around… Comes Around
9. Chop Me Up
10. Intermission – JT & Timbaland (Szünet – JT & Timbaland)
11. Rock Your Body
12. Gone
13. Take It From Here
14. Last Night
15. Damn Girl
16. Summer Love
17. Losing My Way
18. Cry Me A River
19. Lovestoned
20. Sexyback
21. (Another Song) All Over Again
22. Goodnight & Credit (Búcsúzás és stáblista)

2. DVD
1. Így készült a Futuresex/Loveshow
2. Szabad a szó – Csapatbeszélgetés
3. 1 On 1 With JT –
4. Under The Stage – A színpad alatti világ
5. Lovestoned (Justice Re-mix)

Balajti Péter

2008. 01. 23.