A Golden Army neve bizonyára még sokak számára nem ismerős, pedig magyar csapatról van szó, és már a második nagylemezüket jelentették meg „Masters” címmel. Az elektronikus popzenét játszó duó („Golden” Sztaniol és HardDiscJockey Tom) tavaly alakította meg az együttest, és bemutatkozó albumuk is 2000-ben jelent meg „Egomachine” címmel. Előző lemezük nagy részét Lausanne-ban és Berlinben vették fel, de a végső mixet Budapesten készítették el. A második lemez is hasonló körülmények között készült, amely 12 dalt tartalmaz. Stílusukon tavaly óta nem változtattak, elektronikus alapú popzenéjük leginkább a Depeche Mode zenei világához hasonlít, ráadásul az énekes hangja kísértetiesen hasonlít Dave Gaham hangjához. A Depeche Mode stíluselemeken kívül New Order, illetve Kraftwerk és Westbam-szerű elemek is megjelennek. A dalok jól hangszereltek mindegyik számot angolul éneklik, zeneileg jól összeállított és összetett albumról van szó rengeteg zenei elem szerepel a felvételekben. Talán egy negatívum róható fel, méghozzá az, hogy a lemez egy idő után monotonná válik, még úgy is, hogy változatos zeneszámok szerepelnek rajta. A „Precious day” és a „Lord’s grief” c. dalok az album elején kifejezetten jó muzsikák, a végére viszont mintha elfáradt volna a csapat, elvontabb és monoton felvételekkel fejeződik be a lemez, hiányzik belőle egyfajta átütőerő, vagyis az a fajta változatosság, amely általában egy popcsapat albumait jellemzi. Nem valószínű, hogy ezek a dalok nagy slágerek lesznek, és hogy sokat játsszák majd a rádióban, de akik szeretik a különlegesebb muzsikát, valamint az angol elektronikus popzene világát, azoknak kellemes kikapcsolódás lesz ez a korong.

Jónap Tamás

2001. 11. 24.