A hamburgi brigád megalakulásának városában töltötte meg a sportcsarnokot, ahol a mostanában egyre nagyobb hangsúlyt kapó HD jegyében rögzítették a műsort. Igaz, a technológiához értők csak legyintenek, hiszen hiába a nagy képfelbontás, ha az csak HDDVD-n vagy Blu-rayen érvényesül igazán, a DVD tárkapacitása ennél szerényebb. Persze aggodalomra nincs ok, minőségi anamorfikus szélesvásznú képet kapunk, melyhez cseppet sem elhanyagolható keverésű hangsávok közül választhatunk. A kéthangfalas rendszerrel rendelkezők a sztereó, a hangdoboz-gyűjtők pedig a Dolby Digital 5.1-es, illetve a DTS 5.1-es térhatású keverések bármelyikével megremegtethetik a falakat. Már ha megtalálják a hangbeállításokat, melyeket sikerült az extrák menüpont alá rejteni… Ahelyett, hogy oda pakolták volna a szöveges/fotós turnénaplót, az angol feliratos hatperces rajongókat faggató-énekeltető riportot meg a negyedórás kulisszák mögé pillantó anyagot! Sebaj, ezek is szerepelnek a korongon – külön-külön menüpontokba szedve. Persze a koncert a lényeg!

A kétperces bevezetőt kísérő lézernyalábok után a színpad feletti, középső ujját kinyújtó óriási ököl vonzza a tekinteteket, ám a közönség nem sértődik meg, inkább heccnek veszi a jelzést, s igazából nincs is sok ideje foglalkozni e színpadi elemmel, lévén a két szintetizátoros között felbukkan a Scooter frontembere (no meg a Venom trashmetal banda gitárosa, Jeffrey Dunn is besétál a színpadra), aki stílusosan a Hello (Good To Be Back) című sikerrel nyitja meg a show-t, majd – kissé szerencsétlen módon – nagyot ugrik az időben… Nem arról van szó, hogy az 1996-os I’m Raving rossz nóta volna, de a visszafogott zongorajátékkal startoló szerzemény jobban illett volna a ráadásblokk elejére, mint a kezdetekhez. Bezzeg az Apache Rock The Bottom! abszolút a helyén van! Már csak azért is, mert a két táncoslánynak, Irmának és Thamarnak köszönhetően végre új színpadi elemekkel bővül a produkció.

Bár a világ egyik legismertebb billentyűs szerzője, Vangelis nevéhez fűződik a The Leading Horse című nóta zenéje (igaz, akkor még a görög muzsikus az Aphrodite’s Childban nyomkodta a billentyűket, s e tétel a The Four Horsemen névre hallgatott), az átirat kevésbé működik. Nem úgy a Scooter egyik legizgalmasabb kísérlete, melyben a hetvenes évek diszkózenéjét ötvözték a technóval: a Shake That! parókás partilányok és pirotechnika nélkül is igazi telitalálat volna! Nem csoda, hogy a felpörgetett közönség ezután a banda egyik legsikeresebb adaptációját, a Maria (I Like It Loud)-ját követeli énekelve! Sajnos az előre leprogramozott műsorban nincs lehetőség módosítani a dalsorrenden, így a várva várt tétel helyett az est leggyengébb és legsikertelenebb próbálkozása, a Panties Wanted szólal meg, mely a rock-koncertekre bedobált női fehérnemű-mutatványt szerette volna feleleveníteni, de ez szinte semmilyen értelemben sem jött össze… Még szerencse, hogy a hetvenes években aktív holland Earth & Fire zenekar Weekend című nótájának feszes feldolgozása hamar feledteti e fiaskót, nem beszélve a koncert legnagyobb meglepetéséről: a Depeche Mode Stripped című világsikerének adaptációja – ahogy egy rajongó megfogalmazta – bebizonyította, hogy H. P. Baxxter nem csak ordibálni, de énekelni is tud!

S végre szerephez jutnak a szintetizátorok mellé felszerelt dobok; a Maria (I Like It Loud) taktusaira hullámzani kezd a nézőtér. A várva várt nóta után sincs megállás, hiszen a The Chaser / Jigga Jigga! lírai betétei cseppet sem hatnak idegenül, a szinte hipnotizált tömeg lelkesen tombol tovább, s a Faster Harder Scooternek köszönhetően az izzadtságon túl szót is kap. Bár több tucat maxival büszkélkedhet a Scooter, a technocsapat mindössze egyetlen német listavezetővel büszkélkedhet, így érthető, hogy a Nessaja sem marad ki a műsorból, melynek pozitív hatását a One (Always Hardcore) című munkával fejelik meg.

A visszatapsolás öröméért beiktatott szünet, melyben lézerfeliratok segítségével érdeklődnek a nagyérdeműtől, hogy folytassák-e, megteszi a hatását. A piros színekben pompázó színpadon csakhamar a Fire gitárhangjai zúgnak fel, s végre Jeffrey „Mantas” Dunn főszerephez jut… A fináléhoz közeledve eljön az utolsó pillanat, amikor meg lehet énekeltetni a közönséget, s ehhez kiváló alap a How Much Is The Fish? folkmelódiája, melyet a dán Bots zenekartól kölcsönöztek a fiúk.
Búcsúzóul a Scooter két legextatikusabb produkciója, a Hyper Hyper és a Move Your Ass őrjítik meg a közönséget és az egyre apróbb ruhadarabokat viselő táncoslányokat. Kár, hogy a szinti-bohóckodásnál gyakorta kilóg a lóláb (értsd: playback a zene), illetve a színpadról való távozás is esetlenre sikerült, ráadásul a kiemelt alternatív nézőpont csupán két szerzeménynél (Apache Rocks The Bottom!, Shake That!) választható – ezek viszont elsősorban a lányokra fókuszálnak.

Természetesen egy másfél órás show-ba nem lehet, pontosabban nem szerencsés belepréselni az összes klubsikert, ám a fiúk egyszerűen pótolták a rajongók esetleges hiányérzetét: a digipack-tok második korongjára bő kétórányi terjedelemben 33 klipet és egy nem hivatalos ráadást préseltek, melyek elé zenekari kommentárt is választhatunk. Utóbbi nem nagy durranás, hiszen általában csak a forgatási helyszín és a rendező nevének megemlítése, illetve némi impulzus-szerű emlék telik a fiúktól.

Ami a fordított időrendi sorrendben felpakolt 4:3-as, illetve letterbox képű és sztereó hangú videókat illeti, végigkövethetjük a koncert-, illetve bulihangulatú (Endless Summer, Posse, Jigga Jigga, Always Hardcore), valamint a különféle helyszíneket felforgató (Aiii Shot The DJ, Nessaja) darabokat. Nem beszélve a stílusparódiákról (pl.: Let Me Be Your Valentine a hetvenes évek sci-fijeit, míg a Rebel Yell szintén ezen időszak vámpírfilmjeit, a The Logical Song pedig napjaink illegális autóversenyes mozijait idézi meg), a művészien megkomponált (No Fate, She’s The One) vagy csak egyszerűen sajátos hangulattal bíró (Back In The UK, Break It Up) klipekről, melyekből nem hiányozhatnak a nők és/vagy az autók.
Mindezek mellett megtekinthető hat klip werkfilmje, köztük a Chicagóban forgatott Hello (Good To Be Back), illetve a Tokióban rögzített Jigga Jigga!

Combos anyag kifejezetten Scooter-rajongóknak, akik kedvenceiket nem csak a színpadon, de harmincnál is több klipben követhetik figyelemmel. S bár lehet, hogy a techno felett el-eljárt az idő, a Hyper Hyperben megemlített DJ-k és producerek közül ma már nem sokan vannak a szakmában, az előttük tisztelgő gárda azonban, számos tagcserével ugyan, de máig aktív.

1. DVD /koncert/
1. Intro
2. Hello (Good To Be Back)
3. I’m Raving
4. Apache Rocks The Bottom!
5. The Leading Horse
6. Shake That!
7. Panties Wanted
8. Weekend!
9. Stripped
10. Maria (I Like It Loud)
11. The Chaser / Jigga Jigga!
12. Faster Harder Scooter
13. Nessaja
14. One (Always Hardcore)
15. Fire
16. How Much Is The Fish?
17. Hyper Hyper
18. Move Your Ass!
+
Bepillantás a kulisszák mögé
+
Rajongói riport
+
Turnénapló
+
Két koncertfelvételhez alternatív képsáv

2. DVD /Videóklipek/
1. Apache Rocks The Bottom!
2. Hello (Good To Be Back)
3. Suavemente
4. One (Always Hardcore)
5. Shake That!
6. Jigga Jigga!
7. Maria (I Like It Loud)
8. The Night
9. Weekend!
10. Nessaja
11. The Logical Song
12. Aiii Shot The DJ
13. Posse (I Need You On The Floor)
14. She’s The Sun
15. I’m Your Pusher
16. Fuck The Millennium
17. Faster Harder Scooter
18. Call Me Mañana
19. I Was Made For Lovin’ You
20. We Are The Greatest
21. How Much Is The Fish
22. No Fate
23. The Age Of Love
24. Fire
25. Break It Up
26. I’m Raving
27. Rebel Yell
28. Let Me Be Your Valentine
29. Back In The U.K.
30. Endless Summer
31. Friends
32. Move Your Ass!
33. Hyper Hyper
+
One (Always Hardcore) /Rick J. Jordan’s Director’s Cut)
+
Választható előzetes kommentár a klippekhez
+
Így készült:
1. Apache Rocks The Bottom!
2. Hello (Good To Be Back)
3. Shake That!
4. Jigga Jigga!
5. Maria (I Like It Loud)
6. Weekend!

Balajti Péter

2008. 03. 29.