A finn rock együttes mostani lemeze eltér az eddigiektől. A tavaly megjelent „Razorblade Romance” c. korong ütős, pörgős rock, néha metál dalokat tartalmazott, s nem sok volt közte a lassúbb dal, kivéve talán a „Join Me”-t. A most megjelent album egy kicsit visszafogottabb, melankólikusabb az előzőeknél, lehet, hogy ez finn hatás, vagy csak most ilyenek a srácok. Ha valaki megpillantja a CD borítót, tudja miről beszélek, mert az is a melankóliára utal. No nem kell megijedni a csapat egész lemeze nem lírai dalokból áll. Elsőként a „Pretending” c. maxi jelent meg anno, mint a lemez előfutára. Itt az ötödik a sorban. A bevezető két dal a „Salt In Our Wounds” és a „Heartache Every Moment” c. dalok is lassúak, őket követi egy-két rockos dal is. A „Please Don’t Let It Go” egy kicsit bepörgeti a hangulatot, de nem nagyon. A lényeg, hogy a HIM most inkább a rock műfajba ment át, néhol egy kis pop-ot is becsempészve, ez egyáltalán nem baj, sőt. Aki nem szereti a gyors és pörgős metált, ez a lemez neki való. A dalok önmagukért beszélnek, hallgathatóak, kellemesek és érdekesek, akárcsak maga az együttes. Ráadásként a lemez végén megnézhetjük a „Pretending” klipjét is. Akik pedig ott voltak az idei Szigeten tudják, hogy Villie Valo és csapata milyen zenét játszik, bár lehet, hogy számukra is tartogat meglepetéseket az album.

Jónap Tamás

2001. 10. 24.