2 év után ismét egy hibátlan albummal jelentkezett a Quimby gárdája. A Káosz Amigos stílusilag szorosan követi az őt megelőző lemezeket, de ez csak időrendi sorrendre igaz, zeneileg, megkockáztatom hogy ez eddigi legkiforottabb, legmegcsináltabb Lemezük. Őszintén megmondom hogy nekem eddig a még „Keringő metál” korszakból származó Jerry Can Dance volt az ászpóker de az új dalok közül néhány már kezd jobbról előzni. Először is, a megszokott zene, tehát senki nem fog csalódni, másodszor, a megszokott szöveg, szintén nincs csalódottság érzet, harmadszor pedig a megszokott hangulat és ez az ami utánozhatatlan ebben a zenekarban. Az amúgy, szerintem kissé megkopott, „igényes zenei” életben (amit talán a Hyperkarma megjelenése felejtetett velem egy időre) egy ilyen album reakcióba lép a rá fogékony hallgatókkal és legalább a következő lemez megjelenéséig erőt és kitartást ad. A sok jó dal közül talán a Fekete Lamoure címűt emelném ki aminek egyszerűen aurája, lelke, materiális megjelenése van, életre kelt a szám, megmarkolt és elvitt Alsóváros fekete szívébe. Livius most több szerepet kapott mint bármelyik másik albumon, ami nem baj, kellemes keresztapás tónusával még titokzatosabbá teszi az amúgy is rejtélyes albumot. Sajnos egy hibája is van a lemeznek ami mind a 10 számot érinti, csak 43 perc, pedig az ember elhallgatná egy-két órát. Vamos testvérek, vamos, menni lemezbolt.

Traubiszadó

2002. 06. 24.